Az 1918. december 30-án született W. Eugene Smith azon riporterek közé tartozik, akik tevékenységükkel hozzájárultak a hétköznapi ember hősies helytállásáról szóló nagy elbeszélés vizuális megjelenítéséhez. Sajátos munkamódszere volt. Az eredetileg Lóránt István kezdeményezésére elkezdett pittsburghi fémmunkásokat bemutató sorozatát három hét alatt akarta elkészíteni, amiből három év lett, melynek során több tízezer felvétel készült. Az anyag terjedelme miatt sosem került egészében bemutatásra, bár több albumot is megjelentettek belőle. Sokan Smith nevéhez kötik azt a sajátos dokumentarista irányzatot, amely a fotóesszé nevet kapta.
Bár a háború alatt és néhány évig még azt követően is a Life magazinnak dolgozott, kapcsolata a szerkesztőivel nem volt felhőtlen. 1955-ben a Magnum ügynökséghez került, ami megadta neki a lehetőséget, hogy akár évekig is hosszasan és elmélyülten dolgozzon egy-egy sorozatán. Azóta legendássá és műfajteremtővé vált riportjai közül a legjelentősebbek a Country Doctor, a Spanish Village, az Albert Schweitzert bemutató A Man of Mercy, a Pittsburgh és utolsó nagy munkája a Minamata, amely egy japán halászfalu lakóinak tragédiáját mutatja be. W. Eugene Smith azon fotóriporterek közé tartozott, akik a kisfilmes kamera (35 mm-es Leica) használata mellett is törekedtek a minél tökéletesebb képi minőségre, legyen szó élességről, tónusgazdagságról és éles kontrasztviszonyokról. Mindemellett kifejezetten jól használta a nagy érzékenységű kis formátumú filmeknél fellépő erős szemcsézettséget, az erős kontrasztokkal pedig kifejezetten drámai hangvételt kölcsönzött legtöbb felvételének. - írtuk a fotográfusról, akinek Pittsburgben készült fotóját 2013-ban már a Mai Manó Házban is bemutattuk.
Az 1946-ban készült ikonikus fotójáról így mesélt: „Miközben gyermekeimet a magas fák alatt az aljnövényzetben követtem – hogy örültek minden kis felfedezésnek! – és őket figyeltem, hirtelen rájöttem, hogy ebben a pillanatban minden ellenére, az összes háború ellenére szonettet szeretnék énekelni az életről és a bátorságról, hogy továbbra is megéljem azt… Pat a tisztáson látott valamit, megragadta Juanita kezét és előre rohantak. Egy kicsit lemaradtam a lelkes gyerekek mögött, majd megálltam. Fájdalmasan küszködtem — szinte pánikszerűen — a fényképezőgép gonosz mechanikájával. Igyekeztem nem tudomást venni a hirtelen éles fájdalomról, amely a valóságos erőfeszítés miatt újra meg újra a kezembe és a karomon keresztül a gerincembe nyílalt… nyeldekeltem, szívtam, émelyegtem, próbáltam a rosszízű szérumot a számba és a torkomba szívni és megakadályozni, hogy az a fényképezőgépre csöpögjön. Tudtam, hogy a fotó – habár nem tökéletes és bármennyire is jelentéktelen a világ számára – jól sikerült felvétel. Tudatában voltam lelkileg, szellemileg, sőt testileg is, hogy az elmúlt elvesztegetett és elfojtott két évet az első nagy lépéssel magam mögött hagytam." 

Fotó: W. Eugene Smith: Walk to Paradise Garden, 1946 © W. Eugene Smith/Magnum Photos

A képre kattintva W. Eugene Smith fotóiból találsz egy válogatást. 

Egy kép a Spanyol falu sorozatból: 1951-ben dolgozta fel az Franco-i diktatúra elmaradott spanyol faluját, Deleitosát. A képen egy falubéli halottat hat nő sirat: felesége, lányai és unokái. (Fotó: W. Eugene Smith / Europress / Getty)

(forrás: maimano.hu; index.hu)