Funk Pál, művésznevén Angelo (Budapest, 1894. január 31. – Budapest, 1974. december 13.), eredetileg Pinkász Pál a XX. századi magyar fotóművészet egyik meghatározó alakja, fotóművész, filmoperatőr és divattervező.
Tízéves korában kezdett foglalkozni fényképezéssel és kereken hatvan évig - példátlanul hosszú idő a magyar fotóművészet történetében - egy pillanatra se engedte ki a kezéből a szerszámait. Angelo festőnek készült és mindössze 16 éves volt, mikor beiratkozott Münchenben a világhírű portréfestő: Carl Bauer iskolájába. A mester ingyen vállalta - az akkor "titokban" már a fényképezéssel kacérkodó, tehetséges fiatal növendék tanítását. A kettős elkötelezettséggel járó belső feszültségeket nem lehetett soká elviselni és Angelo döntött: festék és ecset helyett a fényt és a fényképezőgépet választotta eszközéül, magába vive új mesterségébe azt az izlést és emberábrázoló pszichológiai készséget, melyet hároméves müncheni piktorkodása alatt kiművelt és elmélyített magában. 
Látáskultúrája és artisztikus formaérzéke igazán csak ezután Dührkoop hamburgi, Perscheid berlini, Reutlinger párizsi és Hoppe londoni fotoműtermében bontakozott ki. Hazatérve Székely Aladár, a nagy mester mellett dolgozott másfél évig és 1919-ben önállósította magát. - olvashatjuk a Foto magazin 1964/4-es számában. 
A képre kattintva Angelo fotóiból találsz egy rövid válogatást.

Angelo születésének 125. évfordulója alkalmából mai bejegyzésünkben a Mai Manó Ház YouTube csatornájára feltöltött dokumentumfilmet is figyelmetekbe ajánljuk, melynek egy zenerészletét sajnos a YT rendszere jogdíjasnak találta, így ne lepődjetek meg, ha az első két percben sajnos hang nélkül láthatjátok a filmet.

(forrás: fotomuzeum.hu; fotomuveszet.net)

Angelo részletes életrajzát és további fényképeit ITT találod.