2018 nyarán éppen a Mai Manó Ház harmadik emeletén található szakkönyvtárban voltam, mikor másodmagával belépett az ajtón egy idősebb úr, akik a Pécsi József emlékszobát szerették volna megtekinteni. Szóba elegyedtünk, így hamar kiderült, hogy személyes indíttatású e látogatás, hiszen az idős úr - akit Palos Denisnek hívnak és ma már Franciaországban él - gyermekkorában még rendszeresen találkozott Pécsi Józseffel. Miután elérhetőséget cseréltünk és ők elindultak a kijárat felé, Palos úr még visszafordult az ajtóból és elpityeredett, majd visszaintegetett a Páczay-féle Pécsi mellszobornak és egy "szervusz Józsi bácsi"-val elköszönt.
A sors úgy hozta, hogy a találkozásunk után nem sokkal eldőlt, hogy a Mai Manó Ház munkatársai is kint lesznek az ősszel megrendezésre kerülő Paris Photon, így írtam egy levelet Palos úrnak, hogy egyeztessünk egy időpontot. Egy esős őszi napon, november 8-án egy Párizs melletti kisvárosban találkoztunk ismét, ahol egy ebéd elfogyasztása után elbuszoztunk otthonába és teázás közben bővebben is mesélt nekünk magáról. 

Fotó: Denis Palos otthonában, Saint-Germain-en-Laye, 2018. november 8. 

Denis Palos magyar apa és orosz anya gyermekeként egy istenháta mögötti kis kínai faluban született 1931-ben, majd egy ideig Sanghajban élt. Anyja korai halála után édesapja négyéves korában először egy rövidebb időszakra Budapestre rokonokhoz, majd később Rigába küldte nagynénjéhez. Miután 1936-ban apja Budapestre költözött, újra magához vette fiát, aki gyakorlatilag nulla nyelvtudással érkezett a fővárosba. Később a Szemere utcai elemei iskolában nagyon gyorsan sikerült megtanulnia magyarul, melyet a francia mellett a mai napig tökéletesen használ.

Denis Palos 4-5 éves lehetett, amikor először találkozott Pécsi Józseffel, vagy ahogy ő nevezte "Csí"-vel. Nagybácsija és nagynénije újságíróként dolgozott a Pester Lloyd német nyelvű időszaki lapnál, és Palos úr szerint a fotográfussal valószínűleg az ő kiterjedt kapcsolatrendszerüknek köszönhetően találkozhatott. Pécsi 1916-ban nyitotta meg portréműtermét a Dorottya utcában és itt folytatta az Iparrajziskolában megszakadt fotóoktatást. Tanítványai nem csak elméleti, hanem alapos gyakorlati képzést is kaptak, így a gyerekfelvételek készítésénél nem egyszer Denis Palos állhatott modellt a diákoknak, és természetesen Pécsi Józsefnek is.
Palos visszaemlékezéseiben megemlítette nekünk Pécsi könyvtárát és műgyűjteményét is, melyek nagy része a második világháború alatt Budapest ostromakor a negatív és pozitív kópiákkal együtt megsemmisült. Palos utoljára 1948-ban találkozott a fotográfussal, nem sokkal később Palos úr Párizsba költözött édesapjával, és utána legközelebb - már csak Pécsi halála után - 1974-ben utazott vissza Magyarországra. Pécsi özvegyével, Rozi nénivel rendszeresen tartották a kapcsolatot, többször is meglátogatták egymást, így emlékei is inkább hozzá kötődnek.

Palos úr sokat mesélt nekünk és sok képet láthattunk a családi albumból, melyekből egy válogatást most nektek is megmutatunk. 

(Miközben Denis Palos lakásában voltunk és mesélt nekünk életéről, egy különös képet láttam meg az egyik szoba falán. Nem tudtam megállapítani, hogy miért vonzza ennyire a szememet, így csak közelebb érve láttam meg, hogy a képet Mai Manó készítette. Később az is kiderült, hogy a kabinetportrén Denis úr rokonai láthatók..)

A ma 130 éve született Pécsi József életrajzát és képeit ITT találod.