A Helsinkiben 1985-ben született Maija Astikainen fotóművész One Dog Policy sorozatában azokat a szerepeket vizsgálja, amelyeket a kutyákra osztunk. A képek az antropomorfizmus azon jelenségére játszanak rá, amikor emberi tulajdonságokat társítunk az állatokhoz. A közfelfogás szerint egy portré az alanyához kell, hogy hasonítson, és meg kell ragadnia valami lényegit a személyiségéből. A hasonlóság illúziója félresiklatja az értelmezést. A kutyákba emberi érzéseket látunk bele. Képzeletünkben emberekké válnak.

A fotóművész így ír sorozatáról: „Hat évet töltöttem kutyák fényképezésével Finnországban, Spanyolországban és az Egyesült Királyságban. Ez idő alatt egyre inkább az állattartás szociális vetületei felé fordult az figyelmem, valamint elkezdtem azon a sokféle szerepen gondolkozni, amit a kutyáknak adunk. A kisállat egyszerre a vadon jelképe és a családunk tagja. Egyes kutyák sajátosan emberivé változnak át, teljes jogú családtagokká, gyermeki lényekké. Olyanok, mint mi, egyúttal különbözőek is, másmilyenek.

Több országot bejártam, hogy átfogó képet kapjak a házi kedvencként tartott kutyák helyzetéről és otthonáról, valamint a kutyatartáshoz kapcsolódó szerteágazó jelenségekről. Eredetileg olyan belvárosi kutyák életére kívántam korlátozni a kutatásomat, amelyek szinte emberi életet élnek, az állatfajnak merőben atipikus környezetben. Ám apránként az érdeklődésem az állat és az ember közötti kapcsolat felé tolódott el.

A fekete háttér előtt készített közeli képek mondanivalója teljes egészében a kutya külsején és kifejezésén múlik. A jellemző tulajdonságok más-más személyiséget kölcsönöznek az egyes fajtáknak, és ezekből kiindulva fiktív egyéniségeket találunk ki az állatok számára. Egy portrénak a modelljére kellene hasonlítania, és az adott individuumról kellene mondania valamit, vagy legalább arról, hogy a személy milyen általános külső benyomást kelt. Ám egy kutyaportré másképp működik: a viszonyítható vonások révén a kép az állati és az emberi megjelenés összehasonlításává alakul át. A fotó ennek megfelelően nem a kutya személyiségét tükrözi, hanem azt, hogy mennyiben és hogyan emlékeztet az állat egy emberi lényre. És akárcsak az emberi arcképeken, a környező tárgyak, a kutya külleme és testtartása a képzelt személyiség életviteléhez, hangulatához és jelleméhez nyújt számunkra fogódzókat.

Sosem volt saját kutyám. Gyerekként ugyan voltak a környezetemben kutyák, és többször hangot adtam annak, hogy én is szeretnék egyet, és amikor belekezdtem a fotózásukba, az is azért volt, mert többet akartam kutyákkal lenni, ám felnőttként rájöttem, hogy nem tudnám megadni egy kutyának azt az időt és figyelmet, amire szüksége van. De mindenképp kellett valamilyen állat. Szereztem egy macskát." (Maia Astikainen)

A One Dog Policy sorozatból egy fotóalbum is készült, mely a Mai Manó Ház Könyvesboltjában megvásárolható és a  Fotóhónap rendezvénysorozat keretében a kutyabarát Mai Manó Ház PaperLab Galériájában 2020. január 19-ig ingyenesen látogatható. 
A One Dog Policy könyv képeiből a fotóra kattintva találsz egy válogatást. 

(forrás: maijaastikainen.com; lensculture.com; aroundjournal.com)

William Wegman meghökkentő kutyaportréiból - melyek főleg polaroidra készülnek - ITT találsz egy válogatást.