Szabó T. Anna költészetében gyakoriak a képszerű ábrázolások, versei sok esetben csaknem fotórealisztikusan írják le a beszélő elé táruló látványt. Emellett azonban időről időre explicit módon is megjelenik verseiben a fotografálás aktusa, eszköztára vagy épp a fotóelőhívás menetének leírása (Fény című kötetének fő rendezőelve például épp az analóg fényképezés folyamata). Ezen alkalmak mind egy sajátos látásmód kölcsönvételét és alkalmazását fémjelzik, helyenként a szabad szemmel való látás és képalkotás, illetve a fényképezés működési mechanizmusának szembeállításaként, más esetekben a beszélő önmagára való rálátását segítő mankóként.
Szabó T. ezen versei gyakran visszhangozzák Susan Sontag és Roland Barthes a fényképekkel, fényképezéssel kapcsolatosan megfogalmazott nézeteit. Ezen túl a versekben a fényképezés mint aktus megjelenésekor a fényképezőgép is gyakran sajátos szerepben, a látást segítve, az azt korlátozó akadályok radikális lerombolójaként, fegyverként tűnik fel. Emellett a fényképek ekphrasztikus megjelenítése is gyakori Szabó T. fotós tematikájú verseiben, hol önállóan (így például az „Arról, hogy meghalok” című vers épp a konferenciafelhívás illusztrációjaként kiválasztott André Kertész fotográfiát írja le), hol pedig a fényképezés aktusának kísérőjeként („Fekvő nő kockás pokrócon”, „1944. Teiresziasz”). A tervezett előadás mindezeket figyelembe véve arra fókuszál, hogyan használja Szabó T. Anna verseiben a fényképezés aktusát, illetve az ekphrasziszt mint a láttatás eszközét.- írta Krausz Katinka (Eötvös Lóránd Tudományegyetem – BTK, Irodalomtudományi Doktori Iskola doktorandusz) szinopszisában. 

Fotó: YouTube 

A „Papíron a fény fonákja” – A fotográfia Szabó T. Anna verseiben című előadás 2018 októberében a Fotóhónap2018 rendezvénysorozat keretében megrendezett Fotográfia és irodalom konferencián hangzott el, melyet ma a Mai Manó Online Fotóegyetem új videójában tekinthetsz meg. 

Hamarosan újabb előadással jelentkezünk, addig nézd meg a korábbiakat is!