A Fotó egyik régebbi számában (1972/6. 214. oldal) olvashattuk ezeket a lényegre törő sorokat: „... a táj mindig valamilyen: sajátos arca, hangulata, karaktere, valamilyen jellemző vonása mindig van. Mondhatjuk: a természet az az engedelmes, türelmes, formálható »modell«, amely más-más alakban, de mindenütt, mindig kéznél van, mutatja, kínálja magát, megnyilatkozik a látó embernek, magára vonja a figyelmet, lenyűgözi, esetleg hidegen hagyja, ámulatba ejti vagy megrendíti..”
A tájfényképezés egyidős a fényképezés kezdeteivel. Az első jelentős tájfényképész David Octavius Hill volt, aki festő volt, mielőtt fényképész lett, ezért munkái érthetően festői meglátásúak. Ellentétben a későbbi évtizedek festői hatásokra törő tájábrázolásával, az 1850-es, ’60-as évek tájfotósai – köztük Francis Frith, akinek képeit most a Mai Manó Házban is megtekintheted – kísérletezték ki azokat a megoldásokat, amelyekkel a technikai nehézségek ellenére is a fotó nyelvén alkothattak esztétikai értéket. Sok szép tájkép maradt fenn az első haditudósítóktól. Hamar rájöttek a fényképészek, hogy színérzéketlen felvevőanyaguk erdők, mezők helyett a hegységek, köves, sziklás, havas vidékek tónusait adja vissza a legjobban, és az égbolt zavaró fehérségét is itt lehet a legegyszerűbben kirekeszteni. Mivel mozgást, jeleneteket, harcokat nem tudhattak megörökíteni, a tájakról, hadszínterekről, táborokról számoltak be képeiken, a motívumok színességével pótolták a valódi mozgást.
A legelső magyar fotóalbum képein is tájképekkel találkozhatunk, és ezeket most először láthatja a közönség kiállítva Magyarországon. A sajtóanyagban így írunk Rosti Pál korai tájképeiről:
Minden fényképe, összes hibájával együtt lélegzetelállító élmény. Csodálatosan komponált alkotások, értéküket növeli a számos kis hiba, torzulás, amelyeket a legkorábbi tájfelvételek őriztek meg. Nincs felhő, mert az még nem volt lefényképezhető, a víz tükre egynemű masszának látszódik, az alakok bemozdulnak, elmosódnak, a mozgó járművek duplán látszanak. Az árnyékok és vetüléseik grafikai élményeket hordoznak. 

Fotó: Francis Frith: The Pyramids of Dahshoor, From the East 1857
Albumen silver print 37.6 × 48.4 cm (14 13/16 × 19 1/16 in.)
The J. Paul Getty Museum, Los Angeles

Napjainkra rengeteget fejlődött a fotótechnika, így a ma tájfényképészeinek sokkal könnyebb dolguk van. Az egyik legismertebb tájfotós képét, melyet biztosan Te is ismersz, ITT találod. Hogy biztosan jól sikerüljenek a Te tájfotóid is, a Hogyan ne.. rovatunkban 3+1 olyan olvasnivalót ajánlunk figyelmedbe, amik a tájfotózás rejtelmeibe avatnak be. 

John Collett and David Collett: Black & White Landscape Photography (1999)

The Essential Guide to Landscape Photography 2 

Mark Galer: Location photography (2002) 

+1
22 Landscape Photography Mistakes (and how to avoid them)
Végül Anne McKinnell elektronikus könyvét ajánljuk figyelmetekbe, amely a tájképfotózás során előforduló hibákat veszi górcső alá. Az ingyenesen letölthető könyvből megtudhatjuk, hogyan kerülhetjük el a legalapvetőbb hibákat, s mire figyeljünk tájképek fotózásakor. A huszonkét felmerülő hibát magyarul is megismerheted.

(forrás: archive.org; artblart.com)

A sorozatunk korábbi részei:
Hogyan (ne) fényképezzünk esküvőt?
Hogyan (ne) fényképezzünk éjszaka?
Hogyan (ne) fényképezzünk kisgyermeket?
Hogyan (ne) fényképezzünk portrét?
Hogyan (ne) fényképezzünk aktot?
Hogyan (ne) fényképezzünk a magasból?