Gustave Le Gray – fotóművész, tanár és több oktatási kézikönyv szerzője – 200 évvel ezelőtt, 1820. augusztus 30-án született Villiers-le-Belben, Val-d'Oise-ban. Eredetileg festőnek tanult, mesterei François-Édouard Picot és Paul Delaroche voltak. 1843-1846 között Olaszországban élt, ahol portrékat és vidéki jeleneteket festett. Ezután ismerkedett meg a fotografálással és 1847-ben készítette el első dagerrotípiáját. A fénnyel való rögzítés egyre jobban érdekelte és kísérletezésbe kezdett, melynek során a talbotípia módosított, tökéletesített változatát, a viaszpapír-eljárást dolgozta ki. Gustave Le Gray 1851. február 25-i levelében jelentette be a fotótechnikai eljárását az Academie des Sciences-nek, de a részleteket csak 1851 decemberében hozták nyilvánosságra. A kollódiumos nedves eljárást is az ő kísérletei alapján publikálta Frederick Scott Archer.
Később fényképezést tanított olyan diákoknak, mint Charles Nègre , Henri Le Secq , Nadar , és Maxime Du Camp. 1851-ben közte volt az első öt fotósnak, akiket a Mission Héliographiques elnevezésű projekthez béreltek fel, hogy dokumentálják a francia műemlékeket és épületeket. Ugyanebben az évben segített megalapítani a Société Héliographique-t, a világ legelső fényképészeti szervezetét.
Az 1850-es években ritka kivételként sikerült tengeri látképein felhővel borított égboltot, atmoszférikus fényhatásokat, és mozgó hullámokat is ábrázolnia. Egy 1852-ben megjelent írásában így fogalmazott: „Legmélyebb kívánságom, hogy a fényképészet az ipar, a kereskedelem területéről kerüljön a művészetek közé.”
1855-ben de Briges márki 100 000 frankos támogatásával Le Gray megnyitotta pazarul berendezett műtermét és fokozatosan III. Napóleon hivatalos fotósává vált, majd sikeres portrékészítő lett. Leghíresebb munkái is az 1856-tól 1858-ig terjedő időszakból származnak. De Le Gray valójában jobb művész volt, mint üzletember és a portrékészítést az új vizitkártyák népszerűsége is veszélyeztette, amelyeket sokkal olcsóbban lehetett megvásárolni, mint Le Gray nagyszerű portréit. Így műterme művészi sikerei ellenére pénzügyi kudarcot vallott: az üzlet rosszul irányított volt, és egyre több adóssága lett, ezért bezárta a műhelyét, elhagyta a feleségét és a gyermekeit, és elmenekült az országból, hogy elkerülje hitelezőit.
Csatlakozott Alexandre Dumashoz és 1860. május 9-én indult el Marseille-ből, hogy megnézze Dumas szavai szerint a történelemben és a mítoszban híres helyeket. Egy konfliktust követően végül egyedül utazott tovább Libanonba, majd Egyiptomba, ahol élete utolsó húsz évét töltötte.Gustave Le Gray 1884. július 30-án halt meg Kairóban.
Le Gray elismertségét jól jelzi, hogy 1999-ben a Sotheby's árverésén eladott képe volt egészen 2003-ig a világ legdrágább fotója. A Fontainebleau erdőről készült felvételt £ 419.500 fontért értekesítték, és ugyanezen az árverésen a bejegyzésünkben található "The Great Wave, Sète" című albuminért 507,500 fontot fizetett egy titokzatos katari sejk.
Mai bejegyzésünkben a francia fotográfus munkáiból válogattunk, akinek néhány képét most az Egyiptom Flaubert idejében című kiállításunkon is megismerheted. A galériát a képre kattintva találod.
(forrás: wikipedia.org; artblart.com; metmuseum.org; fotomult.c3.hu)
A fentebb említett, a Mai Manó Házban bemutatott kiállításnak különös történelmi jelentőséget ad az a tény, hogy bemutatott képek még azelőtt készültek, hogy megkezdődött volna az ókori Egyiptom örökségének széleskörű pusztítása. A tárlaton többek között Gustave Le Gray, Maxime Du Camp, Félix Teynard, Louis De Clercq és Francis Frith ikonikus felvételei láthatóak, melyekből ITT találsz egy válogatást.