Nemrég mi is beszámoltunk arról a remek hírről, hogy a magyar reklámfotózás ikonikus alakjának, Tóth József Füles képeiből immár a Fortepan oldalán is megtalálható néhány fotó, és Facebook oldalunkon pár hete mi is épp Füles előadásával indítottuk útjára a Mai Manó Online Fotóegyetemet, ezért úgy döntöttünk, hogy ma itt a Blogunkon is megmutatjuk nektek a Fortepan gyűjteményében található reklámplakátokat.
Talán vannak olyan olvasóink, akik még nem ismerik Tóth József életét, ezért nekik álljon itt egy rövid életrajz, melyet Füles maga írt nekünk, a tíz évvel ezelőtti kiállításunkhoz, ahol képeiből mutattunk be egy válogatást a Mai Manó Házban:
1939. szeptember elsején a feltüzelt németek kalandvágyból lerohanták az ártatlan Lengyelországot, Molotov elvtárs csöndes asszisztálása mellett. Imádott Szüleim, Tóth József vendéglős és Banai Mariska háztartásbeli megfelelőnek találták az időt egy csinos kis fiúgyermek legyártására. Az akciót siker koronázta. 1940. május 25.-én hangos óbégatások közepette jelentettem: Halló! Itt vagyok!
A háborús évek alatt szépen cseperedtem, már három évesen fújtam a korszak nagy slágerét, hogya-szongya „Egy kis kíváncsi kacsa, egy este nem ment haza”. Jóapám is majdnem így járt 1944 telén. Ha az orosz parancsnokságon nincs egy jó szándékú magyar, aki emlékezett remek marhapörköltjére, akkor szegény valószínűleg a jó meleg Szibériában köt ki, egy kellemes társasutazáson. Aztán egyszer csak vége lett a csetepaténak.
1950-ben Rákosi elvtárs, népünk szeretett vezére szemet vetett Apám „Zöld lugas” vendéglőjére, és csupán emberbaráti szeretetből megszabadította az üzletvezetés gondjától-bajától. Majd lehetőséget keresett a velem való találkozásra és felkereste a Sopron úti általános iskolát, ahol ideiglenesen, zengő baritonom miatt az úttörőcsapat elnökévé avanzsáltam, hiszen a tényleges és hivatalos úttörőpajtásnak a maradék hangja is elment, amikor megtudta, hogy kinek a nyakába kell kötnie az úttörők selyem nyakkendőjét. Én megtettem.
Még fel sem nőttem megfelelő méretre, amikor már a József Attila Gimnáziumban találtam magamat, kommunista és békebeli tanárok vegyes társaságában. Boldog, felejthetetlen évek, az eufórikus 56 októberével. 18 évesen, természetesen nem láttam a jövőmet, hiszen semmi jóval nem biztattak az „egyéb” származásom miatt. Nem illettem bele a munkásosztály harcos csapatába.
Néhány sikertelen egyetemi felvétellel párhuzamosan, gyárról gyárra kamatoztattam segédmunkási adottságaimat. Aktívan építettem a szocializmust. A Gamma gyárban november 7-re a Nagy Októberi Forradalom méltó megünnepülésére, segítségemmel akkora Lenin fejet sikerült pingálni, hogy utcahosszal megelőztük a dekorációs versenyben a szomszédos Standard gyárat a külföldi reakció bölcsőjét. Ezek után komoly biztatást kaptam Weil elvtárstól a cég mindenható személyzetisétől. Idézem: „Tóth elvtárs! Nagyon meg vagyunk magával elégedve! Ha így folytatja, itt még betanított munkás is lehet.” Micsoda perspektíva egy kizsákmányoló család gyermekének!
Közben megcsapott a fényképezés füstje, na meg a protekció is dolgozott , így rövidesen az MTI Fotónál landoltam fényképész ipari tanulóként. Sikeres szakmunkásvizsga után, hirtelen a reklámfotó bölcsőjénél találtam magamat, nagy fényképészeti múlttal, konzervatív képi világgal és didaktikus megoldásokat kedvelő nagyszerű kollégák társaságában. Egy sanszom volt, hiszen gyakorlatilag semmit sem tudtam a szakmából, a karikaturista múltamból átmentett asszociációs és humorérzék kamatoztatása. Később kiderült, hogy ez nagy előnyökhöz juttatott. A magyar külkereskedelmi vállalatok propagandistái felfigyeltek a friss hangra és elhalmoztak jobbnál jobb megbízásokkal. Közben valamelyest megtanultam fényképezni, de nem eléggé. Ars poetikám hamar megszületett. ”Fényképezés közben a legjobban a fényképezőgép zavar.” Ez ma fokozottan érvényes.
2000-ig több száz kereskedelmi plakát, prospektus és naptár bizonyítja elkövetett bűneimet, melyek nemzeti gyűjteményeinkben várják feltámadásukat. 2000-ben a könyvkészítés Ámorának nyila eltalált. Ebből a szerelemből születtek alábbi műveim: Magyar Fényképészek Arcképcsarnoka, Füles mester képeskönyve, Füles mester mosolyalbuma, Középkori magyar templomos könyv, Zsinagógák Magyarországon, Füles mester panoptikuma, A hegedű mosolya, Petőfi fényképezőgéppel, Múltunk hídjai, 100 vers 100 kép.
A szerelem tart. Köszönöm jól vagyok. (Tóth József Füles)
A Fortepan gyűjteményéből összeállított válogatásunkat – melyek érdekessége, hogy az eredeti, a reklámszöveg nélküli képeket tekintheted meg – a fotóra kattintva találod. Azoknál a képaláírásoknál, ahol mi nem jelöljük a reklámozott terméket, ám te tudod, hogy mi volt az, kérlek kommentben jelezd nekünk!
A fenti galériában látható képek történetéről az alábbi videóban mesél Tóth József Füles a Mai Manó Ház újkori történetének egyik meghatározó alakjának, Kincses Károlynak. Érdemes belenézni, hiszen, mint ahogy az az életrajzból is kiderül Füles humora egészen egyedülálló, így természetesen a képek történetei is nagyon humorosak, melyeket az előadás 38. percétől kezd el mesélni.
(forrás: fortepan.hu; maimano.hu)
A világ egyik leghíresebb reklámfotójának történetéről, mely egy több évtizeden keresztül húzódó vitát indított el a szerzői jogokról és a kisajátító-újrafelhasználó művészetről, ITT olvashatsz.
