Születésemtől kétnyelvű vagyok, anyám orosz, apám magyar volt. Így két kultúrával ismerkedtem meg kezdetektől fogva. Apám, Bánkuti Gábor jó nevű rádióriporter volt, vele sokszor jártam olyan környezetben és találkoztam olyan emberekkel, akikkel mások csak a rádiót hallgatva „ismerkedhettek” meg. Anyám imádta a művészeteket, sokat magyarázott, képeket nézegettünk, múzeumba jártunk, tőle többet kaptam ezen a téren, mint egy átlag európai családban felnövekvő gyerek.
Először régészeti fotográfus akartam lenni, már az állásom is megvolt, de végül mégis a sajtót választottam, amit azóta sem bántam meg. Fotográfus tanulóként az akkor (1977) legjobb magyar kulturális hetilaphoz, az Új Tükörhöz kerültem, ahol Révész Tamás tanulója voltam. Az idősebb kollégák nagy szeretettel fogadtak és sokat segítettek, ám valódi mentorra, példaképre a következő munkahelyemen, egy öt nyelven megjelenő havilapnál leltem Hemző Károly személyében. Képeimet több újság is publikálta, egy idő után rendszeresen díjat nyertem különböző pályázatokon, több hazai és nemzetközi kiállításokon is bemutatták fotóimat. 1985-től a Magyar Hírlap munkatársa voltam, ahol jó fotós stáb állt össze, az itt töltött évek alatt rengeteg szakmai tapasztalatra tettem szert. - írja pályafutásáról weboldalán Bánkuti András, a Mai Manó Ház egyik alapítója.
Fotó: Bánkuti András: "Alkony", Moszkva, 1990. november 6.
Bánkuti András a Magyar Hírlap fotóriportereként utazott ki Moszkvába 1990 novemberében, hogy a november 7-i megemlékezések előkészületeiről készítsen egy anyagot. A kép történetére így emlékezett vissza Urbán Ádám Példaképek című kisfilmjében:
„A KGB székházára készültek felhúzni Lenin képét, én arra jártam, és láttam, hogy a földön egy nagy rúdra volt feltekerve. Megkérdeztem, hogy mikor húzzák fel, mondták, hogy körülbelül egy óra múlva. De mivel tudtam, hogy ezek nem teljesen fix idők, fogtam magam és bementem egy nagy körforgalom virágágyásába a KGB előtt, fogtam a fényképezőgépem és egyből jött egy rendőr, hogy nem lehet a KGB-t fényképezni. Mondtam neki, hogy én megbeszéltem a KGB-sekkel, hogy az ünnepi dekoráció felhelyezését lefényképezem és ők ebbe beleegyeztek. Ezt ő elfogadta és akkor már nem szekált.”
Urbán Ádám: PéldaKÉPek, Bánkuti András: "Alkony", 1990. november 6.
Posted by Mai Manó Ház on Saturday, December 1, 2012
Bánkuti képét Kép-párok rovatunkban egy 1967-ben készült fotóval állítottuk párba, melyet Elliott Erwitt készített. Kevesen tudják, de a megörökített jelenetnek egy ritkán látott verziója is létezik, ez a kép a Magyar Sajtó 1991 februári számában jelent meg.
Forrás: adtplus.arcanum.hu
(forrás: bankutiandras.hu)
Bánkuti András rendszeresen járt fotózni a Fekete Lyukba, az egykori Vörösmarty Művelődési Ház pincéjébe, jól ismerte az ott megforduló együtteseket és a közönséget is. Az ekkor készült képeiből ITT találsz egy válogatást.
