Robert Doisneau 1960-ig sohasem szelte át az Atlanti-óceánt, pénz hiányában, maga helyett mindig a fotóit küldte. 1960 júniusában a színész és csellóművész Maurice Baquet – Doisneau egyik legjobb barátja – épp New Yorkban turnézott, amikor meghívta a fotográfust, hogy jöjjön utána és fedezze fel New Yorkot. A város elbűvölte a színészt és elképzelte, hogy a New York-i díszlet valódi ihletforrás lehetne tervezett közös könyvükhöz. Egy sima utazási ajánlat – még ha titokban erről is álmodott – soha nem lett volna elég, hogy Doisneau útra keljen. De ha munkával párosul, a kötelességtudat fogja irányítani a terveit. Doisneau beszélt erről a Rapho ügynökség igazgatójának, Raymond Grossetnak, aki azonnal értesítette Charles Radót, az ügynökség háború óta New Yorkban élő alapítóját. Az ügynökök összedolgoztak és a megrendelések sem késlekedtek.

A Fortune magazin számára készítendő riport miatt repült végül Doisneau az Egyesült Államokba 1960. november 19-én. A riport témája: a Palm Springs-i golfpályák építése, a gazdag amerikaiak menedéke a Colorado-sivatagban volt. November 21-én érkezett Palm Springs-be és december 1-ig maradt.
Felfedezései messze túlmutatnak a riport témáján. A zöldfüves pályák száraz területeken való térhódításán túl mulatságos portrét készített erről a mesterséges, elbűvölő színekkel újrafestett világról. Hol egy Rolleiflex géppel, hol egy Leicával vagy egy Hasselbladdal fényképezett, és most először használt színes filmet szándékoltan esztétikai célból.

Kedves Maurice,
Szerda, Palm Springs Riviera Hotel

Kezdem megtanulni, hogy milyenek az elbűvölő színek, pedig azt hittem, hogy ismerem őket Ray Sugar autójának, vagy a külvárosi fodrászatok kirakatának köszönhetően.
De mióta Palm Springsbe érkeztem, főleg esténként, elvarázsolnak a szürkészöld homlokzatok, a narancssárga tetők, a lila pálmafák, végtelen a színkombinációk száma, és mindegyik magával ragadó, egyébként pedig mindenki nagyon vidám.
Úgy érzem magam, mintha egy másik korból jöttem volna, mint XIV. Lajos karosszéke egy reptéren, vagy egy cselló a Life épülete előtt […]. Jelenleg a milliomosokkal ismerkedem éppen, jó sok van belőlük. Van egy kis fehér elektromos autóm, hogy a gyepen furikázzak, holnap pedig helikopterről nézhetem meg a területet.
A milliomos golfozóknak „Robert-Párizsból” néven mutattak be. „A o are iou Hoariou.” – válaszolták mind nagy örömmel, hogy megismerhettek, ami nagyon hízelgő volt a fotós mesterségre és Montrouge-ra nézve. És ez csak a kezdet, tizenkilenc golfpálya van itt, barátaim lesznek a kőolaj, a mozi és az autók világában […].

Ezt az „etnográfiai” riportot szűk két héten keresztül készítette.
December 2-án már Hollywoodban volt a Paramount stúdióiban, ahol Jerry Lewis forgatta a Nők kedvence című filmet. Egy hétig még fotózott, mielőtt elhagyta Los Angelest december 9-én, hogy New Yorkban végre Maurice Baquet-hoz csatlakozzon, ahol a régen megálmodott tervüknek megfelelően egy sorozathoz készítettek fotókat egészen december 17-ig. Ezen a napon tért vissza Párizsba.
A képriportot a Fortune című lap 1961. februári számában publikálták.
Ezután a fotók dobozokba kerültek és álomba merültek, a Fortune-ban megjelent képek New Yorkban, a nem kiválogatott képek pedig a Rapho ügynökség és a montrouge-i műterem dobozaiban.
2007-ben Scott Thode, aki akkoriban a Fortune fotóosztályát vezette, találta meg az 1960-as riport eredeti felvételeit, felújította őket, és a felfedezésük nagy vihart kavar.

A Palm Springsben készített képekből egy szuper fotóalbum is megjelent, mely a könyvesboltunkból is megrendelhető. Ebben a bejegyzésünkben pedig egy kisebb válogatást találtok Doisneau színes képeiből, melyek sajnos idén már biztosan nem lesznek látogathatók a Mai Manó Házban.  

(forrás: maimano.hu; artblart.com)

Robert Doisneau leghíresebb fotójának történetét ITT találod.