Az előadás azt mutatja be, hogy a 20. század talán legmeghatározóbb francia írója hogyan alapozta meg a 20. század egyik legmeghatározóbb magyar fotóművészének esztétikáját. Marcel Proustot Magyarországon viszonylag későn ismerték meg, csak a halála után, és valójában a róla készült nekrológok formájában. Ahogy saját hazájában, úgy nálunk is hosszú recepciós stratégia folyományaként kezdtük megismerni a prousti regény lényegét. Volt azonban egy magyar származású fotográfus, Halász Gyula, francia nevén Georges Brassaï, aki 1924-ben Párizsba érkezvén Proust regényét olvasva tanult meg franciául. A prousti látásmód és szöveg így mély hatást gyakorolt Brassaï képző-, írás-, és fotóművészetére. Nem pusztán ugyanazok a hatások, képek és szövegek hatottak rájuk, amelyek Picassót és az akkoriban Párizsban alkotó többi művészt is megihlették, de rokonlelkek is voltak. Erre bizonyíték az, ahogyan Marcel Proust felismerte a 20. századi tudományos és technológiai felfedezések jelentőségét, amelyek alapjaiban változtatták meg a korszak művészi reprezentációit, és az, ahogyan a magyar fotós esztétikája a francia íróéhoz hasonló érzékenységgel fordul a mindennapi élet felkavaró csodáihoz. Viszonylag későn, 1984-ben, de szinte az elsők között ismeri fel Brassaï a fotográfia jelentőségét Proust életművében a Marcel Proust sous l’emprise de la photographie [Marcel Proust a fotográfia bűvöletében] című monográfiájában. Lázasan keresi a szövegben a prousti esztétika és a fotográfia kapcsolatát, miközben az olvasó számára az elemzésekből Brassaï saját irodalom iránti szenvedélye rajzolódik ki. - írta Ádám Anikó a PPKE BTK Francia Tanszék habil. egyetemi docense szinopszisában. 

 via YouTube

Ádám Anikó A kép ideje – Proust és Brassaï című előadása 2018 októberében a Fotóhónap2018 rendezvénysorozat keretében megrendezett Fotográfia és irodalom konferencián hangzott el, melyet ma a Mai Manó Online Fotóegyetem új videójában tekinthetsz meg. 

Hamarosan újabb előadással jelentkezünk, addig nézd meg a korábbiakat is!