Kotnyek Antal pontosan 100 évvel ezelőtt, 1921. január 16-án született Budapesten. Eredetileg szobrász szakon végzett a Képzőművészeti Főiskolán, ahol egyik tanára Barcsay Jenő volt. Mivel szülei nem akarták, hogy a bizonytalan kimenetelű művészpályát válassza, ezért inkább fényképész lett. 1947-től a Magyar Képszolgálat, 1948-tól a Mafirt, majd a Magyar Foto Állami Vállalat riportere volt. 1952 és 1983 között a Lapkiadó Vállalatnál szerzett állást, előbb a Vengrija, majd a Film Színház Muzsika fotósa, de képei megjelentek a Magyar Vadászban, az Ország-Világban és Tükörben, valamint az Ez a Divatban is. Ennek köszönhetően alig volt olyan magyar színházi vagy filmsztár, aki ne állt volna kamerája elé.

Kotnyek 1976-ban lépett be a Magyar Fotóművészek Szövetségébe. Néhány műve megtalálható az MNM Történeti Fényképtárában is, de képeinek nagy részét a Fortepan őrzi. Gál Zoltán így írt a fotóriporterről - mely az Ország-Világban jelent meg 1964. január 15-én:

Kotnyek Antalt mindenki ismeri, — de ismerik-e igazán? Olykor naphosszat hallgat: hallgatása kifürkészhetetlen. Máskor árad belőle a szó — de csak a hétköznapok felületén. Hogy: hány tégla szükséges egy családi házhoz, hogyan kell felszerelni a könyvállványt, mi a módja a vadhús jó elkészítésének...
Pedig alapjában filozófus természet. S ez jellemzi legmélyebben fotoművészetét. A lélek hatásait tükrözteti kiváló portréin, s így közelít a realista ábrázolásmódhoz. A pillanat, a külsőség számára »nem téma«. Lázong a fotóriportázs iparszerűsége ellen. Fény és feloldódás az éltető művészi eleme. Vagy a teljes filmszerűség. Türelme határtalan. A pillanatokat órákkal váltja meg s az idő kénytelen őt igazolni. Úgy is, akkor is, ha a »megdöbbentő« hasonlóság ellenére van annak, akit ábrázol.
Mert az utóbbi esztendőkben a színházak festett világába vezetett útja. A festékréteg alatt is a pőre embert keresi. S ez a rétegnél is olykor vastagabb falba ütközik: a hiúságba. Mégis, fotóin jelmez nélkül is felismerhető az ember és a szerep.
Témáinak nincs korlátja. Ábrázol, mert az élet produkál. Művészete ezért olyan változatos, sokszínű és gazdag.

Kotnyek Antal 1990. november 17-én hunyt el Budapesten. Sas György, a Magyar Hírlap munkatársa így írt 1990. november 19-én nekrológjában a fotóriporterről: 

Fél évszázados munkásságának java művészeti képes hetilapjához a Film, Színház, Muzsikához kötődik. A színházi próbák és a filmforgatások légkörében érezte igazán otthon magát. Gyorsan felmérte és átlátta a formálódó jelenetek lényegét, s már kattant is a fényképezőgépe. Különleges viszonyban állt legfőbb témáival és modelljeivel, a színészekkel. mikor külsőleg fotózta őket, beléjük látott. Portréin egy.-egy markáns vagy lágy színészarcot, egy-egy őszinte vagy éppen titokzatos színésznői mosolyt ezerféleképp tudott ábrázolni. És valamennyi élő, igaz és jellemző volt. Ismerte az úgynevezett blikfangot. Címlapfotóval – hadd mondjam így –: el tudta adni a lapot. A Fotó: Kotnyek szóösszetétel fémjelzéssel ért fel.
Mégsem a harsány figyelemfelkeltés volt az uralkodó modorában. Elmélyült mívesmester is volt. A leggyönyörűbb hímző művészeti albumok képanyaga került ki kezei alól. Beszélni tudott a színek, tónusok, árnyak nyelvén, amikor a reprodukciókat készítette. Kis házi laboratóriumában legszívesebben éjszaka dolgozott, amikor az áramingadozás a legkevésbé befolyásolta képei színértékeit. Nem volt olyan elvásott, elhalványult, használhatatlan régi fotó, vagy képnyomat, amibe ő a műhelyében új életet ne tudott volna lehelni. – Adjátok oda Tóninak, ő majd kihoz belőle valamit. – volt a gyakori szerkesztői instrukció.
Ő tudott tehát menteni és új életre kelteni. Sajnos, a betegsége nem volt hozzá ilyen kegyes és kíméletes. De békében nyugodhat, mert vannak, lesznek, akik művészi örökségét hűen őrzik. 

Kotnyek Antal fotóit az 1950-es évek Magyarországáról a képre kattintva, a galériánkban találod.

Kotnyek Antal fotóit az 1960-as évek Magyarországáról a képre kattintva, a galériánkban találod.

(forrás: fortepan.hu; adtplus.arcanum.hu) 

Kotnyek Antal egyik legkedveltebb fotóját, melyet többször is a HÉT FOTÓJÁNAK válsztottatok, ITT találod.