Lapozó rovatunkban régi újságok, fotós szaklapok hírei közül válogatunk. Kis színesek, érdekességek, fotós hírek, kritikák és kiállítás-ajánlók az elmúlt 130 év magyar és nemzetközi sajtójából. Folytatjuk az idén 130 éves cikkek bemutatását, így ma FOTÓBULVÁR sorozatunk nyolcadik részében ismét a Fényképészeti Lapok 1883-as évfolyamának "Vegyesek" rovatából szemezgetünk, ahol a gyorsfotografálásról, egy angol lelkész fényképes zsarolásáról és az elektromos képíróról olvashattok.

Lefényképezett csók vagy: egy modern archimedesi csavar. F. úr az anglikán egyház egyik legbuzgóbb lelkésze. Szónoklatait nagyon szeretik, különösen a hölgyek. Néhány nappal ezelőtt, írja a "Times" meglátogatta egy fiatal hölgy, kinek melancholikus vonásaihoz nagyon illett a fekete ruha. A hölgy azzal a bizalmas kéréssel fordult a paphoz, hogy titkot akarna meggyónni, de saját lakásán. F. úr szent kötelességének tartotta megjelenni a kitűzött napon. A szelíd lány remegve vallotta meg, hogy forrón és kimondhatatlanul szereti gyóntatóját. A pap kínos zavarba jött, jegyzi meg a "Times", nem tudta mit csináljon. A lány kijelentette, hogy megelégszik egy csókjával is s azután kész meg is halni. F. úr ezt már nem tagadhatta meg. Érzékeny búcsúval váltak el. Néhány nappal később illatos levélkét kap. F. úr a levélben egy fotográfiát talált, melyen magát és a hölgyet látta lefényképezve, amint csókolóznak. A hölgy biztosította levelében, hogy még számos másolat készül és darabonkint 20 font sterlingért rendelkezésére bocsátja.
(Veress Ferenc: Vegyesek; Fényképészeti Lapok, 1883, II./5. 107. p.)

12.000 fotográfia egy óra alatt. Fontayne amerikai úr feltalálta a gyorsfotografirozást. Gőzgéppel csinálja a matricokat, s egy percz alatt 200 fotográfiát, vagyis egy óra alatt 12.000-et készít. De csak kisebb fényképeket tud ily roppant gyorsasággal reprodukálni. Nagyobb fényképekből csupán 2500-at készít óránkint.
(Veress Ferenc: Vegyesek; Fényképészeti Lapok, 1883, II./5. 107. p.)

Az elektromos képíró. Bizonyos megdöbbenő örömmel bámuljuk naponkint az emberi ész végtelen hatalmát, midőn világraszóló találmányokat mutat be a tudományos haladás. Napjainkban oly rohamos gyorsasággal szaporodnak a találmányok a természettudományok terén, hogy az, amit mi "Álomkép"-einkben csak mint a homályos ködben messziről csillámló fénypontot fölemlítettünk a villanyos fényíróról, a közeljövőben már meg is valósul. Ezt sejteti legalább velünk Otagobun Gilbert professor kísérlete, melyről egyik fővárosi lapban olvastunk. Az ismertetésből íme közöljük az alábbiakat:
"Tekintve azt, hogy az anyagokban nyilvánuló erők, úgy mint a hang, hő, fény, villamosság, mágnesség mind a testek végtelen finomságú részecskéinek, a molekuláknak más-másféle mozgásából, rezgéséből származnak, s csupán e mozgásoknak érzékeinkkel észrevehető megnyilvánulásai: többé nem ismerhetünk el lehetetlenséget, hogy ezeket egymásra át meg átváltoztassuk. Ez átváltoztatás módját bírjuk az elektromosságban. Ez olyan tovaszállítható tünemény, mely erőművi munkát világossággá vagy melegséggé változtatva áraszthat szét, avagy hanggá módosítva tehet lelkünk tudósító eszközévé, avagy természeti erőket tehet az ember testi erejét jóval felülmúló munkák végrehajtójává. Ha viszont melegség és hang által elektromosságot kelthetünk, miért volna lehetetlen a legelterjedtebb természeti tüneményt az elektromossággal már előállítható fényt viszont elektromossággá visszaváltoztatni; más szóval a testekről visszaverődő világosságot arra fordítani, hogy elektromossággá átalakítva messze helyekre elszállítsuk s ott ugyanazoknak a tárgyaknak képét tüntessük ismét elő, meglátásukat eszközöljük, melyek amott az elektromosságot keltették, vagyis hogy a villanyos fényképírót feltaláljuk. Hogy az elméleti lehetőség már is gyakorlatilag kezd megvalósulni, arról kapott hírt Új-Zélandból egy hitelt érdemlő amerikai természettudományi lap, hogy t.i. Otagobun Gilbert professor tudós gyülekezetnek sötét szobában bemutatta egy más helyen, Flemingtonban éppen akkor tartott lóversenynek futtatásait. A futó lovak és a néző közönség tisztán látszottak egy nagy fénylapon, csak úgy mintha messziről valami messzelátóval nézték volna. Az új eszköznek elektroskop nevet adtak, ami annyit jelent, mint villamos vagy elektromos mutató. Nevezhetnénk talán elektromos képírónak. Az eszköz leírása nincs ismertetve, csak annyit tudhatunk róla, hogy valami felfogó készülék, mintegy fényképezőszekrény módjára veszi magába a tárgyak képét s elektromosságot küld drótokon tova más helyekre, ahol ismét előidézi ama tárgyaknak képét. Alig szükséges kiemelnünk, milyen nagy gyakorlati jelentőségre vergődhetik egy ily eszköz, mely az emberiség haladásának egy újabb mérföld-czövekét alkotja." (Csapodi dr.)
(Veress Ferenc: Vegyesek; Fényképészeti Lapok, 1883, II./6. 124-125. p.)

Fotóbulvár sorozatunk korábbi részeiben olvashattatok a szellemfotografálásról, valamint a paparazzo trónörökösről, a fényképmoziról, fényképadóról, a női rabok fotózásáról, egy marokkói lázadásról és a krokodilbőr hamisításról is.