Kispesten születtem 1943-ban, de apám munkájának köszönhetően egy bakonyi bányászlakótelepen nőttem fel. Húszévesen ismerkedtem meg a fényképezéssel, emlékképeket készítettünk barátokkal, és úgy megtetszett, hogy a megtakarított pénzemből versenybicikli helyett inkább egy Altix gépet vettem. 1968-ban megnyertem egy országos fődíjat, és ismeretlenül az MTI-be hívtak. Reggeltől késő estig dolgoztam, bizonyítanom kellett. Rengeteg téma, helyszín és arc. Megedződtem, és mindez megalapozta a későbbi látásmódomat. Soha nem MTI-stílben akartam fotózni, hanem az adott szituációból a legjobb képi megoldást kihozni. [...] Pályám elején, amatőrként tömörebben fogalmaztam meg a képeket, többet használtam teleobjektívet. MTI-fotósként persze dolgoztam nagylátószöggel, de 1977-ben volt egy revelatív élményem: készítettem egy olyan nagylátós képet, amelyen egyszerre megnyílt a tér, és a kép mélységében is minden éles volt. Tudatosan talán akkor éreztem rá erre a sajátos dokumentarista szemléletre, amit Cartier-Bresson vagy Koudelka képvisel. Ez a váltás eredményezte, hogy a szó igazi értelmében közelebb kerültem az emberekhez, mert ilyen lencsével közel kell menni. Ez megoldotta azt a dilemmát is, hogy fotósként hogyan legalizáljam magam. El kell fogadtatni a jelenlétem: én nem távolról, titokban, lesből fényképezem. (Benkő Imre)
Benkő Imre 1963-tól kezdett ismerkedni a fényképezéssel. 1968 és 1986 között a Magyar Távirati Iroda fotóriporter-munkatársa volt. 1987-től kilenc éven keresztül az ózdi kohászat leépülését dokumentálta, s ezzel a fotósorozatával 1992-ben elnyerte a W. Eugene Smith Memorial Fund (New York) ösztöndíját. A való világ vizuális értelmezése, az ember és környezetének sajátos dokumentatív ábrázolása érdekli képei alkotásakor. 1975-ben és 1978-ban aranyérmet nyert a World Press Photo pályázatán. 1991-ben Pulitzer Emlékdíjat, 2004-ben Érdemes művész és Magyar Fotográfia Nagydíjat, 2016-ban Kiváló művész díjat kapott. Hét fotóesszé albuma jelent meg. Számos jelentős közgyűjtemény és galéria őrzi a műveit. Képeit már a Mai Manó Házban is bemutattuk.
Mivel ezen a héten Benkő Imre Ózdon, 1989-ben készült karácsonyi fotóját választottátok a HÉT FOTÓJÁNAK, ezért mai bejegyzésünkben a Prima Primissima díjas fotográfus legendás sorozatainak képeiből válogattunk.
Benkő Imre: Szürke fények. Budapest. (1970-1999)
Az 1943-ban, Kispesten született Benkő Imre több mint negyven éve örökíti meg fekete fehér fotóesszéiben Budapestet. Szubjektív dokumentarista, aki a hangos és hangzatos események és a “döntő pillanatok” helyett elsősorban az élet hétköznapi, megszokott menetére koncentrál. Ebben a látszólagosan a szürke árnyalataiból kirajzolódó közegben fürkészi Benkő az embert és rögzíti a mindennapoknak az elillanó magasztosságtól megfosztott egyszerű folyamatát.
A képre kattintva Benkő Imre budapesti képeiből találsz egy válogatást.
Fotó: Benkő Imre: Szív utca, Budapest, 1988
Benkő Imre: Ózd 1987-2014
Benkő Imre az autonóm riport műfajának egyik legjelentősebb magyar képviselője. Acélváros című sorozatáról így vall: "Az első találkozáskor a gyár fényszegény csarnokában, a vasmunkások megdöbbent szoborarcát látva, tudtam, hosszú távon visszajárok majd, fotójegyzeteket készítek sorsuk alakulásáról, a város életéről. Kilenc évig kísértem figyelemmel a kohászat leépülését, egy drámának voltam részese, ahol emberek ezrei váltak munkanélkülivé."
A képre kattintva Benkő Imre Ózdon készült fotóit találod.
Fotó: Benkő Imre: Műszakváltás. Ózd, 1989
Benkő Imre: HORIZON. Panoráma fotóesszé 1997-2015
"Panoráma fotóesszém vizuális meditáció közeli és távoli kalandozásaimról. A tiszta fotográfia egy tanulmányút, a világ megértése számomra. A keresett élmények alapján, a korjelenségek szubjektív lényegét szeretném képpé fogalmazni. Az orosz gyártmányú HORIZON 202 fényképezőgép, egy különleges 110 fokos látószögű furcsa szerkezet, exponáláskor a 28 mm-es objektíve félkörben elfordulva, résenként világítja le a kisfilmes negatívot."
A fotóra kattintva Benkő Imre HORIZON fényképezőgéppel készült képeiből találsz egy válogatást.
Fotó: © Tanya. Aracsiné, Kurai Anna. Hódmezővásárhely, 2013Benkő Imre: Sziget. 1993-2017
Benkő Imre a kezdetektől fényképezi a Sziget lakóit. A Szigeten készült sorozatáról így vall könyvében: „Az életforma-változás, a fiatal generációk sokszínűsége, egy sajátos korhangulat vizuális megidézése érdekelt. A korjelenségek idővel elmúlnak, átalakulnak. A fényképek emlékeztetnek. A Sziget időutazás volt számomra. Nagy forgatagában az ezredforduló emberarcát kerestem. Tudom, a Szigetnek nincs egységes arcképe, csak egyéni olvasatai vannak. Az én Szigetem a dokumentarista fotográfia csendes, titokzatos világa.”
A fotóra kattintva Benkő Imre Szigeten készült képeiből találsz egy válogatást. 
Fotó: © Benkő Imre: Hajógyári-sziget. Budapest, 1993
Benkő Imre: Utak. 1971-2013
"Külföldi tanulmányútjaim alkalmával, nem turistaként fényképezek, az adott kor társadalmi keretei között, az emberi létezés sokféleségét vizsgálom. Kína, India, Vietnám, Észak-Korea, Oroszország, Románia, Kuba, Amerika, Franciaország, Anglia, Németország... különféle kultúrák, életlehetőségek. A technika fejlődésével a díszletek módosulnak, változnak, a generációk újratervezve váltják egymást, a tér-idő óriáskerék pörög tovább. A megélt találkozásaim alapján, a csoportokba rendezett fekete-fehér analóg fotóim életérzéseket közvetítenek, egy globális korkép megidézésére törekszem. Filozofáló utazásaim az ébren álmodást jelentik számomra." - írta Benkő Imre Utak 1971-2013 című albumának előszavában. A fotóra kattintva Benkő Imre utazásai alatt készült képeiből (is) találsz egy válogatást.
Fotó: Benkő Imre: Hanoi. Vietnam, 1983 © Benkő Imre
Benkő Imre: Ikrek (1982-2008)
Benkő Imre egy kitartó és hűséges ember, és ezen tulajdonságok megjelennek fotográfiai életművében is. Hogy miért is írom ezt? Benkő Imre hatvanöt életévéből több mint huszonhetet az ikrek fotografálásával töltött, ha nem is folyamatosan, de mindig hű maradt kiválasztott témájához. Egyharmad életében gyűjtötte össze azokat a fotográfiákat, amelyeket ez az album bemutat. - írta Baki Péter az Ikrek című sorozatról. A fotóra kattintva Benkő Imre ikrekről készült képeiből (is) találsz egy válogatást.
Fotó: Benkő Imre: Bartos Aranka és Zsuzsanna. Budapest, 1998 © Benkő Imre
(forrás: magyarnarancs.hu; hvg.hu; mno.hu; index.hu
A kétszeres World Press Photo díjas fotográfus 1989-ben készült díjnyertes fotójának történetét ITT találod.
