A hollandiai Bergen városában található idősek otthonában ma ünnepli Ata Kandó 100. születésnapját. A Magyarországon született világhírű fotóművész képeivel 2006-ban a Mai Manó Házban is találkozhattatok, idén nyáron pedig mintegy 80 fekete-fehér fotóját a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeumban láthattátok. Ata Kandó Görög Etelka néven született Budapesten 1913. szeptember 17-én, nem tudta kislánykorában kimondani az Etelkát, helyette Atát mondott és rajta ragadt ez a név. Festőművész férje után lett Kandó, akivel többször járt Párizsban. 1935-ben Budapesten, Haár Ferencnél tanulta ki a fényképezést és Pécsi Józsefnél vizsgázva szerezte meg a fényképész-iparengedélyt. Magyarországon három gyermeke született, 1941-ben Tamás, majd 1943-ban egy ikerpárnak adott életet; Júlia és Magdolna. A család Budapesten élte át a II. világháborút, majd 1947-ben ismét Párizsba mentek.
Fotó: Ata Kandó: Hilde, Dior modell, Montmartre, Párizs
Erre az időszakra így emlékszik vissza Ata Kandó: "Szíven ütött, mikor a Sorbonne pincéjében elrejtett fényképezőgépemet nem találtam meg, enélkül nemigen tudtam a pénzkeresést elkezdeni. A Párizsban élő, magyar származású Robert Capa adott nekem egy fényképezőgépet, sőt beajánlott fotólaboránsnak a Magnumba. A Magnum a párizsi fotósok előhívó laboratóriuma volt. Ott az akkor már nagynevű fotósok: Henri Cartier-Bresson, Werner Bischof, Robert Capa, Ernst Haas fotóit hívtuk elő viszonylag kis pénzért. Ez úgy ahogy elég volt lakbérre és kenyérre, de mivel férjem nem talált pénzkereseti lehetőséget, nem igazán tudtunk ebből öten megélni. 1949-ben férjem úgy döntött, hogy visszamegy Pestre egzisztenciát teremteni, s az elképzelése az volt, hogy ha a megélhetés megvan, akkor a család követi őt. Közbejött azonban a történelem a maga vasfüggönyével. Végülis elváltunk. Nem sokkal később a Magnumnál megismerkedtem egy nálam 10 évvel fiatalabb, 25 éves holland fotográfussal, Ed van der Elsken-nel. Szerelem, négy évi együttélés, majd házasság, s 1954-ben a három gyerekkel Hollandiába költöztünk. Férjem csak 13 évvel volt idősebb a fiamnál, ami később konfliktusokhoz vezetett. Nem ez volt a fő ok, de hamarosan elváltunk, s én megint ott álltam egyedül egy idegen országban, három gyerekkel. Akkor ezt nem találtam olyan rémesnek, mint ahogy ez most utólag hangzik. (forrás: terasz.hu)
Az 1956-os magyar forradalom leverése után a menekülőket fényképezte a határ másik oldalán, Ausztriában. A képekből albumot állított össze és az eladásból befolyt negyedmillió dollárt fölajánlotta a magyar menekült gyerekek megsegítésére. A világhírt a dél-amerikai dzsungellakó indiánok fotózása hozta meg számára. Caracasból egy francia pap segítségével jutott el az indián törzsekhez, ahol megörökítette mindennapjaikat. Huszonnyolc évet töltött Hollandiában, majd 20 évet élt Amerikában a fia közelében, és lakott az egyik lányánál Angliában is. Ata Kandó 88 éves korában tért vissza Hollandiába, ahol ma is él. Közel 70 évvel ezelőtt hagyta el Magyarországot, de magyarságán mindezt nem érezni, még csak nem is keresi a szavakat, magyarországi barátaival magyarul e-mailez. 1991-ben megkapta a Pro Cultura Hungarica kitüntetést, 1999-ben a Magyar Fotóművészek Szövetsége Életműdíjjal ismerte el munkásságát. (forrás: hirado.hu)
Fotó: Ata Kandó: Amszterdam, részlet a Clothing and Hair Fashion című sorozatból
Fotó: Ata Kandó: Részlet az Álom az erdőben című sorozatból, 50-es évek
Fotó: Ata Kandó: Párizs, 1957
Fotó: Ata Kandó: A yanomami törzs egyik tagja, 1961
Fotó: Ata Kandó: Bálnavadászat, Peru, 1965
Fotó: Ata Kandó: Részlet az Álom az erdőben című sorozatból, 50-es évek
Fotó: Ata Kandó: Részlet az Álom az erdőben című sorozatból, 50-es évek
(forrás: atakando.com)
1956-ban, a magyar forradalom leverése utáni napokban Ata Kandó holland fotós barátnőjével, Violette Corneliusszal együtt utazott Ausztriába, hogy Bécs környékén és a határmenti kisvárosokban fényképezzék a magyar menekülteket, ezt a fotósorozatot ITT találod.
