„2001. szeptember 11. reggelén a Magnum irodájából telefonhívás riasztott, hogy a Világkereskedelmi Központ ellen merénylet történt. Manhattani lakásomban elborzadva és bénultan néztem a tévét. Végül erőt vettem magamon és autóba ültem. Queens-en és Brooklynon keresztül hajtva, egy temető mögött néhány képet készítettem a horizonton emelkedő füstfelhőről. Végül az East Rivernél találtam egy jó helyet, ahonnan a fák között üldögélő fiatalok mögött jó kilátás nyílt Lower Manhattanra. Ösztönösen három képet készítettem, majd elhajtottam és el is feledkeztem erről a látványról. Később, még mindig kábulatban átsétáltam a Manhattan-hídon és a füstös eget fotóztam, de a Ground Zeróig („nulladik szint”) nem jutottam el: a rendőrség kordonnal elkerítette a területet.
Másnap az irodába mentem és láttam az összes nagyszerű, megdöbbentő és megindító képet, amelyeket Magnumos barátaim a romok és a tüzek mellett készítettek. Úgy éreztem, hogy hozzájuk képest elég rossz munkát végeztem. Kiválasztottam a hídnál készült néhány képemet, de az öt laza fiatalt ábrázoló diát a „B-kategóriás” dobozomba tettem, ahol több mint három éven át lapultak.
2005-ben retrospektív kiállításon és egy könyvön kezdtem el dolgozni szülővárosom, a müncheni Foto-Museum igazgatójával Ulrich Pohlmann-nal, aki a B-kategóriás dobozomat átnézve előásta ezt a színes diát, amely ezután a legtöbb helyen megjelent és leggyakrabban emlegetett képem lett." (…) - emlékszik vissza Thomas Hoepker a történelmi pillanatokat megörökítő fotózásra, melynek kontaktjait és az ikonikus képet a Capa Központ kiállításán is megtekinthetted.
© Thomas Hoepker/Magnum Photos
Hoepker vérbeli riporter művészi ambíciók nélkül, annak ellenére, hogy művészettörténetet és régészetet hallgatott egyetemi tanulmányai alatt. A múlt század hatvanas éveiben nagy példányszámú német magazinoknak dolgozott, majd 1976-ban a Stern tudósítójaként New Yorkba költözött. Egy időre még visszatért Németországba, de a szeptember 11-i események idején már újra New Yorkban élt. Aznap reggel a Magnum egy megbeszélésre rendelte be a fotósait Manhattanbe, de Hoepker már nem tudott bejutni a szigetre. Az East River partjáról azonban több felvételt is készített, köztük azt is, amelyiken a fiatalokat szemmel láthatóan nem foglalkoztatják a távolban zajló események. Hoepker a fényképet nem használta fel, csak később került elő a személyes archívumából, amikor egy kiállításra készült, amelyre végül 2007-ben került sor Németországban. Onnantól kezdve viszont maga is a legtöbbet publikált és legvitatottabb képeként tartotta számon. A negatív hírnevet egy kritikus hangvételű New York Times cikknek köszönhette, amely gyorsan terjedt az interneten.
A felvétel azért váltott ki éles vitákat, mert olyan embereket ábrázol, akiket látszólag teljesen hidegen hagy az, ami körülöttük történik. Kollégája, Alex Webb is készített aznap egy hasonló, ahogy Hoepker fogalmazott, „az élet nem áll meg” hangulatot árasztó felvételt, amelyen azonban Hoepker szerint volt valami gondoskodó törődés és odafigyelés, szemben az ő alakjainak közömbös nyugalmával. Hoepker ugyanakkor elfogadta, hogy másokat megdöbbentett a képen látható ellentmondásos és bizonytalan szituáció. (írta: Pfisztner Gábor; szerkesztette: Csizek Gabriella)
© Thomas Hoepker/Magnum Photos
2001. szeptember 11. után egyetlen fotós kapott korlátlan fényképezési lehetőséget a WTC romjainál. Az ekkor készült képekből ITT találsz egy válogatást.