Sorozatom olyan embereket, illetve embercsoportokat mutat be, akik uniformisban végzik munkájukat. A foglalkozások legtöbbje a klasszikus szakmák közé tartozik, melyek stílusjegyei mindenki által jól definiálhatóak. Fontos volt a munka során, hogy olyan szakmák kerüljenek előtérbe, melyek jól ismertek, van hagyománya, nemtől és kortól függetlenül mindenkiben létezik egy előkép az egyes típusokról. Az előző munkámmal ellentétben (Lovagok és Lovarnők - melyben a képen szereplő egyenruhás figurák mindegyike különböző mozdulatot végez, s a négy-öt különféle mozdulat egysége mutatta be a ló- és ember közti viszonyt), ebben a sorozatban maximálisan arra törekedtem, hogy a csoport a saját környezetében, hasonló beálításban legyen megfotózva. A különbség a tekintetek, a testhelyzet irányában, illetve magában a mozdulatban mutatkozik meg. Olyan ikonikus mozdulatok ezek, melyek egyértelműen megmutatják az adott szakma lényegét. Célom az adott szakma egy mozdulatba való belesűrítése. – írta a 2006-2007–ben készült Magyar Szabvány című sorozatáról az 1980-ban született Fabricius Anna. 

Fotó: Fabricius Anna: Tornászfiúk

Fotó: Fabricius Anna: Üveghordók

Fotó: Fabricius Anna: Vivók

Fotó: Fabricius Anna: Tartályfenékgyártók

A 2011-ben készült, A jövő előre nem látható eseményei polaroidjain a spontán egymásba fűzött képeknek a hozzájuk szintén véletlenszerűen kiválasztott jóskártyák adnak utólagos értelmezési és újraértelmezési lehetőséget. A csoportfotók szigorúságával szemben ezek a képek a játékos alkotói módszert képviselik, ahol az intimitás és személyesség szövi egybe a lehetségest és a létezőt, úgy hogy közben mindkettő egyaránt valóságalakító erővel bír. 

Fotó: Fabricius Anna: Bosszúság

Fotó: Fabricius Anna: Hamisság

Fotó: Fabricius Anna: Lelkész

Fotó: Fabricius Anna: Szerelmes nő

Fotó: Fabricius Anna: Váratlan öröm

Az utóbbi években fokozottan érdekelni kezdett a munka változó természete, mely változást elsősorban a globalizáció, a megváltozott munkamódszerek és célok okozzák. Foglalkoztat továbbá a techné – a mesterségbeli tudás – és annak háttérbe szorulása, ezáltal kitüntetetté nyilvánítása.
Fotó- illetve videomunkáimban olyan fizikai dolgozók, gyári munkások illetve sportolók szerepelnek, akiket a munkaidő alatt (ezt nevezi Eviatar Zerubavel szociológus “nyilvános időnek”, amely idő alatt a dolgozó ember elérhető) és az adott munkahelyen kérek fel a részvételre. Érdekel a munkában résztvevők véleménye, ezért soha nem egy határozott elképzeléssel dolgozom.
Munkamódszeremet inkább talán egy játékhoz hasonlítanám, ahol ugyan én tűzök ki bizonyos szabályokat, de a végeredményhez vezető utat a résztvevők választják. Újabban olyan videókat készítek, melyek gyerek-, illetve improvizációs játékokon alapulnak. A játék szabályrendszere, a résztvevők, illetve a videók címei meghatározóak, ezáltal a fent említett témát egy újfajta kritikai szemlélettel közelítem meg. Soha nem tudhatom előre, hogy hogyan végződik majd a játék, ahogy azt sem, hogy a szereplők verbálisan vagy fizikálisan mit tesznek hozzá. Ez a fajta nagyfokú szabadság az, ami inspirál.

(forrás: fabriciusanna.com; leopoldboomaward.com)

Fabricius Annával 2016. február 25-én - az Útközben programsorozatunkban - Winkler Nóra beszélget a Mai Manó Házban.