A híres fotósok önarcképeit vagy a róluk készült portrékat bemutató sorozatunkban ma olyan fotográfusok képeiből válogattunk, akik az elmúlt időszakban jártak nálunk a Mai Manó Házban. 

A portrékra kattintva a fotóművészek sorozatait láthatjátok.

Mindenkinek ismerős az a helyzet, amikor ismeretlen helyen járva arra ösztökéljük szeretteinket, hogy a turisztikai vagy természeti látványosság előterében alkossanak rendezett csoportot, s a jövőbe meredő, bizakodó tekintettel mosolyogjanak ránk, miközben mi magunk megkíséreljük lencsevégre kapni az „ellesett pillanatot”. Gőbölyös Luca fotóin az ilyen típusú fényképek létrejöttének kontextusára reflektál: New York-i és budapesti turistalátványosságok tövében készült családi fotókba „áll bele” kéretlenül. Maga az ötlet ilyen formában még nem feltétlenül új, de Gőbölyös projektje azonban több ponton túllép ezen az egyszerű gegen. A fotókon ugyanis nemcsak a kompozícióba belezavaró művésznő és a pózoló családtagok (barátok) jelennek meg, hanem a képek készítői is. Fotókat látunk, megzavart fényképezési szituációkról.

Fotó: Németh Dániel: Gőbölyös Luca

Az 1976-ban Szentpéterváron született Fekete András az Oroszországban található belozerszki börtönben készült sorozatában egy nem mindennapi közösség zárt világát mutatja be. Az "Ognyennij" szigeten található "Pjatak-ként" emlegetett börtön egy az öt közül, ahol halálraítélt foglyok töltik életfogytiglani börtönbüntetésüket.

Fotó: Németh Dániel: Fekete András

Szász Lilla embereket fotóz, mi több, csoportokat. Olyan embereket, akiket a körülmények tettek csoporttá. Kényszerek, nehézségek. Valahová (sehová) NEM tartozás. Periférián levés – a társadalmi ranglétra vagy a társadalomtól kapott figyelem szerint. Határhelyzetek vonzzák Szász Lillát, amelyekbe mélyen alámerül, feloldódik, néhány kattintás erejéig olykor el is tűnik.

Fotó: Németh Dániel: Szász Lilla

Rédei Ferit szinte mindenki ismeri, de alig lehet tudni róla bármit is. Rejtőzködő életmódot folytat, nem hangoskodik, nem nagyon vállal tisztségeket, csak teszi a dolgát. Fotóriporterek tucatjai tekintik őt máig mesterüknek, példát adott sok napi és havilapnak, milyen az, amikor egy fotószerkesztőség nem csak logisztikai központja a menj ide, hozz egy képet típusú elvárásoknak, hanem igazi műhely, tehetségeket felfedező, felnevelő, majd szárnyára bocsátó intézmény.

Fotó: Hernád Géza: Rédei Ferenc

Mari Mahr (1941), Santiago de Chilében született, Londonban élő, magyar származású fotóművész Ketten című kiállításában, két – Graham Percyhez, néhai férjéhez köthető – sorozatát mutattuk be a Mai Manó Házban. Az új-zélandi születésű művész, illusztrátor, tipográfus és tervező harmincöt éven át volt párja a mindennapokban és a „művész-létben” is. Mari Mahr férje súlyos betegségének időszaka alatt és elvesztése után született képei, a fájdalom és mégis az élet természetéhez tartozó halál visszavonhatatlanságát, ugyanakkor teremtő erővé is tehető voltát bizonyítják.

Fotó: Mai Manó Ház: Mari Mahr

Az 1979-ben született Kovalovszky Dániel 1997 óta foglalkozik a fotográfiával. Az érettségi után elvégezte a Práter utcai fényképész iskolát, ahol a szakmai alapokat Rátonyi Magdolna fényképész fekete-fehér laborjában sajátította el. Ezt követően a MUOSZ fotóriporteri szakán folytatta a tanulmányait. Az iskolák elvégzése után 2001 és 2010 között számos dokumentarista sorozatot készített, melyek főként a magyarországi idősek otthonait és a kommunista éra máig „élő” lenyomatát mutatták be Csepelen, az egykoron virágzó ipari városrészben. Az elmúlt néhány évben hosszú távú konceptuális/dokumentarista sorozatokon dolgozott, melyben a táj-portré-tárgy hármas egység kapott erősebb hangsúlyt. Munkái számos hazai és nemzetközi kiállításon szerepeltek már, mai bejegyzésünkben négy (Öregek otthonai, Emlékgyár, Zöld csend, Beavatottak) sorozatát láthatod.

Fotó: Németh Dániel: Kovalovszky Dániel

(forrás: maimano.hu)