A jelenleg Párizsban élő John G. Morris az életvidám fotográfus, a legendás Life magazin egykori képszerkesztője és Robert Capa legjobb barátja ma ünnepeli századik születésnapját. Morris fotográfusként soha nem vette magát komolyan, hiszen képszerkesztőként a 20. század legnagyobb fotósaival dolgozhatott együtt, köztük több magyarral is.
1944-ben, az akkor 27 éves Morris a Life magazin londoni irodájában képszerkesztőként dolgozva döntötte el, hogy Capa után indul és maga is dokumentálja a történelmi eseményeket. Erre így emlékezett vissza a Magyar Nemzet fotórovatának adott interjúban: „A munkahelyem Londonban volt, mondhatnám akár úgy is, hogy a munka elől lógtam el kicsit a háborúba. Nagyon fiatalon lett belőlem képszerkesztő. A Life képszerkesztője mellett kezdtem asszisztensként, és megismerhettem az összes nagy fotóst, akik akkor ennek a magazinnak dolgoztak. Épp ezért korán komoly tisztelet alakult ki bennem a fotózás iránt, és magamat nem számítottam soha igazán fotósnak. Viszont szerettem volna megtudni, milyen érzés fotóriporterként dolgozni, ezért mentem Franciaországba. Elég hülye döntés volt a részemről, és szerencsés vagyok, hogy túléltem egyáltalán. Kint létem során kétszer is rám lőttek. Csak a véletlennek köszönhetem, hogy életben maradtam.”
Fotó: John G. Morris a Capa Központban, Budapest, 2015
Robert Capával való első találkozásáról így mesélt Morris: „Akkor találkoztam vele először, amikor fiatal riporterként dolgoztam a Life New York-i csapatában 1939-ben. Elkezdett bejárni a szerkesztőségbe, amikor évente egyszer nyaralni jött a városba, illetve meglátogatni az édesanyját, aki itt élt. Addigra már mindenki hallott Capáról, már elég híres volt, úgyhogy a teljes szerkesztőség izgatottan várta őt, különösen a női kollégák. Valamiért elkezdtünk ebédidőben kijárni korcsolyázni, és egyszer Capát is elhívtuk. Kiválasztotta a legcsinosabb hölgyet és vele kezdte róni a köröket. Aztán egyszer csak elestek, amin mindenki jóízűen nevetni kezdett. Ez az első emlékem Robert Capáról. Aztán meghívott az édesanyja lakására, és kialakult egy társaságunk fiatal fotósokból.”
Morris a háború után a Magnum ügynökségnek volt az ügyvezető szerkesztője, majd később a The New York Timesnál is dolgozott. 1946-tól a Popular Photography magazinban publikált, de írásai fontos fotótörténeti szakkönyvekben is megjelentek. Morris a hatvanas évek végén a New York Timeshoz ment. Az ő munkája során kaptak nagy jelentőséget a címlapon megjelenő fotók. A Holdra szállás első pillanatai mellett többek között a vietnami háborúban a napalm elől menekülő kislány fotóját is ő szerkesztette és osztotta meg a világgal. 1983-ban költözött át Európába, ahol egy ideig a National Geographic magazin tudósítóként alkalmazta. Robert Capával ellentétben Morris magának készítette a képeket, nem megrendelésre, és nem is publikálta őket egészen 2014-ig, amikor a neves Contact Press Images képügynökség vezetője, Robert Pledge összeszerkesztette a fotókat egy könyvvé. A ma 100 éves Morris és az Annie Leibovitzhoz, Don McCullinhez vagy éppen Sebastião Salgadohoz hasonló világhírű fotósokat is képviselő Pledge együttműködésének köszönhetően olyan képeket mutatunk be, amelyek hetven éven át lapultak egy asztalfiókban.
Fotó: John G. Morris / Contact Press Images
Fotó: John G. Morris / Contact Press Images
Fotó: John G. Morris / Contact Press Images
Fotó: John G. Morris / Contact Press Images
Fotó: John G. Morris / Contact Press Images
(forrás: mno.hu; capacenter.hu; ng.hu)
A ma 100 éves John G. Morris kedvenc Robert Capa fotóját és magyar felirattal ellátott videóüzenetét ITT találod.
BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!
