Horváth M. Judit és Stalter György a kortárs magyar fotográfia megkerülhetetlen alakjai, mindketten Balogh Rudolf díjas fotóművészek. Együtt váltak ismertté, feleség és férj, évtizedek óta társak. Horváth M. Judit férje, Stalter György hatására kezdett fotografálni. Különböző lapoknál külső munkatársként, majd évekig az Amaro Drom roma magazin fotóriportereként és képszerkesztőjeként dolgozott, később a lap főszerkesztője lett. A házaspár gyakorlatilag végigfotózta Magyarország cigánytelepeit és a pesti gettósodó kerületeket. Közös munkájuk a Más Világ című könyv, melynek egyik fotója mára már túllépett a fotóalbum keretein, és napjainkra az egyik legismertebb Horváth M. Judit portré vált belőle.

Fotó: Horváth M. Judit: Ibrány, 1995

Az 1995-ben készült képre így emlékszik vissza a fotográfus Urbán Ádám PéldaKÉPek című kisfilmjében (16 perc 02 mp-től):
"Mindegyik képet nagyon szeretem, amelyet a Más Világ című könyvemben megtalálod, és tulajdonképpen nehéz lenne közülük választani. Ez olyan, mint amikor megkérdezik az embertől, hogy melyik gyerekét szereti. Mindegyiket nagyon szeretem. Ezt különösen azért szeretem, mert ez volt az utolsó kép, amit Amaro Drom romalapba csináltam 1995-ben és azért is különösen kedves a szívemnek, mert egy kiállításból megmaradt ez az extra méretű kép és itt van a lakásban, úgyhogy gyakran szembenézek én ezzel a kisfiúval, és számolgatom, hogy vajon hány éves lehet. Most szerintem olyan 25-27 év körüli lehet és fantasztikus kisemberke volt, és nélküle nem tudtam volna megcsinálni a képet, első pillanattól fogva tudta, hogy mit akarok. Olyan együttműködés alakult ki közöttünk néhány perc alatt, megláttam kint a kecskéket a réten, ő meg ott játszott a közelben és olyan kedves és rendkívül segítőkész volt és jött, megfogta a kecskéket és annyira tudta, hogy ő most egy fontos személy ebben a történetben és annak megfelelően viselkedett. Nagyon-nagyon kedves a szívemnek." 

(forrás: stalter-asa.hu)

Az 1998-ban megjelent Más Világ című album további képeit ITT találod.