Henri Cartier-Bresson 1952-ben kiadott L’images a la sauvette /Ellesett képek/ című képes albumának anyagából rendezett kiállítást Párizsban a Henri Cartier-Bresson Alapítvány. A ma már fotótörténeti jelentőségű albumban Bresson a fotóriporteri munkája során felmerült tapasztalatait, gondolatait osztja meg olvasójával. A hatvanöt éve, Párizsban kiadott album a Pécsi József Fotográfiai Szakkönyvtár állományában is megtalálható.
Fotó: A L’images a la sauvette /Ellesett képek/ című könyv borítója Henri Matisse illusztrációjával
Lapozó rovatunkban 2012-ben egy rendhagyó, igazán különleges írást mutattunk be; a Fényképművészeti Tájékoztató 1959/3-as számában magyar nyelven is megjelent az ikonikus album előszava. Bresson négy témában fejtette ki véleményét.
A képekre kattintva a riportázs, a téma, a szerkesztés és a színről olvashatsz.
A riportázs
Mi is tulajdonképpen a fotóriportázs? Néha egyetlen fénykép, amelynek formája elég kifejező és gazdag, és amelynek tartalma elég mély visszhangot kelt a nézőben, egymagában is elegendő; de ez ritkán van így; a téma elemei, amelyekből a szikra kipattant, gyakran szétszórtan jelentkeznek; nincs jogunk arra, hogy erőszakkal összegyűjtsük őket, megrendezésük csalás lenne; éppen ebben van a riportázs előnye. A képeslap oldalán ezek az egymást kiegészítő, de szétszórt elemek több fényképen kerülnek bemutatásra.
Fotó: Henri Cartier-Bresson: Dessau, Németország, 1945. április © Magnum Photos/HCB Fondation
A téma
Hogyan lehetne tagadni a témát? Ránk erőlteti magát. És mivel minden lehet téma, ami a külvilágban vagy saját legszemélyesebb világunkban történik, elegendő, ha nyitott szemmel körülnézünk, mi történik körülöttünk és becsületesen nézünk szembe saját érzelmeinkkel. Lényegében: álláspontot kell elfoglalnunk, meg kell találnunk a helyünket, észleleteinkhez viszonyítva. A téma nem a tények összegyűjtésében áll, mert a tények önmagukban nem is nagyon érdekesek. A fontos az, hogy mit választunk ki közülük, a mélyebb valóságot tükröző igazi tényt ragadjuk meg. A fényképezésben a legkisebb dolog is nagy téma lehet, a kis emberi részlet is vezérfonallá válhat.
Fotó: Henri Cartier-Bresson: Rue Mouffetard, Párizs, 1954 © Magnum Photos/HCB Fondation
A szerkesztés
Hogy a tartalom teljes erővel kifejezésre jusson, szigorúan meg kell határoznunk a formai kapcsolatokat. Gépünket a térben a témához igazodva kell elhelyeznünk. Itt kezdődik a szerkesztés nagy birodalma. A fényképezés számomra a felületek, vonalak és tartalmak ritmusának felismerése a valóságban; a szem felszabdalja a témát és a gépnek nincs más dolga, minthogy teljesítse hivatását, rögzítse a filmtekercsen a szem döntését. A fényképet egyszerre teljes egészében nézzük, mint a festményt; a szerkezet látható elemek organikus összehangolása, azonos időben jelentkező koalíciója. De ok nélkül nem szerkesztünk, vagyis határozott célunkat valósítjuk meg és nem választhatjuk el az alapot jelentő célt a formától. A fényképezésben újszerű plasztika érvényesül, a pillanatnyi vonalak jelentőségét ismerjük fel; mozgás közben, az élet folytatását szinte előre megérezve dolgozunk, és a fényképpel a kifejező egyensúlyt kell a mozgásban megragadnunk.
Fotó: Henri Cartier-Bresson: Brie, Franciaország, 1968 © Magnum Photos/HCB Fondation
A szín
Amikor a szerkesztésről beszéltem, csak arra a nagyon öreg konvencióra gondoltam, arra a szimbolikus színre, amely nem más, mint a fekete. A fekete és a fehér eltérése a valóságtól, elvonatkoztatás, amelyben az összes árnyalatok transzponálva jelentkeznek és eközben a választásra nyújtanak lehetőséget. A színes fényképezés sok problémát vet fel, amelyeket ma még nehéz megoldani vagy a megoldást akár csak előre látni is, mert a színes fényképezés technikája ma még bonyolult és viszonylag fejletlen. Jelenleg a színesfilm emulziók még nagyon lassúak, és így az álló témák vagy az erős mesterséges fények használatára serkentenek.
Fotó: Henri Cartier-Bresson: Martine (Franck) lábai, 1967 © Magnum Photos/HCB Fondation
(forrás: artblart.com; magnumphotos.com)
