Vivian Maier (1926. február 1 – 2009. április 21.) amerikai utcai fotográfus New Yorkban született. Habár az Egyesült Államokban született, fiatalkora nagy részét Franciaországban töltötte. 1951-ben visszatért az Egyesült Államokba, ahol élete hátralévő részében dadaként és gondviselőként dolgozott. Azonban szabadidejében a fotográfia művészetében kalandozott. Öt évtizeden át folyamatosan fotózott, így végül több mint 100 000 negatívot hagyott hátra, amelyeket többnyire Chicagoban és New Yorkban készített. Vivian szenvedélyét, az őt körülvevő világ dokumentálását házi készítésű filmjeivel, hangfelvételeivel és gyűjteményeivel is folytatta, amelyek a 20. század második felének Amerikájára az egyik legelragadóbb ablakot nyitják.
Vivian Maier életének rekonstruálása Churchill híres mondását juttathatja eszünkbe a cárok és komisszárok keletre elterülő hatalmas országáról. Egy ember, akire illik a független felszabadult nő sztereotip európai érzékenysége, akcentusa és a többi, pedig New Yorkban született. A nagyon tartózkodó és visszahúzódó Vivian harciasan prédikálta saját liberális világnézetét bárkinek, aki meghallgatta és annak is, aki nem. Vivian egyáltalán nem volt materialista, de több tárolóládát színültig töltött talált tárgyakkal, művészeti könyvekkel, újságkivágásokkal, házilag készült filmfelvételekkel, valamint politikai kacatokkal és csecsebecsékkel. Látszólag hihetetlen a dadus története, aki most fényképeivel elképesztette a világot és a 20. századi második felében a városi Amerika néhány legérdekesebb csodáját és furcsaságát véletlenül megörökítette.
A francia és osztrák-magyar származású amerikai Vivian Európa és az Egyesült Államok között ingázott, majd 1951-ben visszatért New Yorkba. Csak két évvel előtte kezdett fotográfiával foglalkozni és a „Nagy Alma” utcáit járva csiszolta művészi képességeit. 1956-ra Vivian már a keleti partól Chicagoba költözött, ahol élete hátralévő részét töltötte és gondviselőként dolgozott. Szabadidejében fényképeket készített, amelyeket senkinek sem mutatott meg. A 1990-es évek végéig fotózott és több mint 100 000 negatívból álló életművet hagyott hátra. Ráadásul Vivian dokumentarista szenvedélye egy sor házi készítésű dokumentumfilmet és hangfelvételt is eredményezett.
Vivian Maier aprólékosan katalogizálta az Amerika-gyűjtemény érdekes darabjait, a kiemelkedő történelmi épületek új építkezések miatti lebontását, különböző csoportok és a nincstelenek láthatatlan életét, valamint Chicago legnépszerűbb helyeit.
A független gondolkodású és büszke Vivian elszegényedett és végül három gyerek mentette meg, akiknél korábban dadáskodott. Maierre, mind második anyjukra szeretettel emlékeztek és összefogtak, hogy lakást béreljenek neki és a gondját viseljék. Nem tudtak arról, hogy Vivian egyik ládáját a kifizetetlen tartozása miatt elárverezték. Ezek a ládák rejtették a rengeteg negatívot, amelyeket Maier titokban egész életén át elrakott. Maier hatalmas életműve 2007-ben került napvilágra, amikor alkotásait Chicago északnyugati részén egy helyi aukciós házban felfedezték. Attól kezdve világszerte nagy hatást gyakorolt és megváltoztatta John Maloof életét, aki az életművet gondozta és a nyilvánosságra hozta.
Vivian Maier életművét jelenleg archiválják és katalogizálják, hogy a nagyközönség és a jövő nemzedékei megtekinthessék. John Maloof áll a projekt középpontjában az archívum nagy részének rekonstruálása után, amelyet korábban különböző vásárlók vettek meg azon az árverésen. Jelenleg az archívum nagyjából 90 százalékát rekonstruálták, így Vivian életműve az utcai fotózás művészete iránt újjáéledő érdeklődés körébe kerül. „Nagyon megkedveltem egy Maier idézetet, amelyet az egyik hangfelvételén hallottam, ahogy éppen az élet és halál értelméről filozofál: „Helyet kell adnunk a többi embernek is. Olyan, mintha egy óriáskerékre szállnánk fel; végigüljük a menetet, és aztán át kell adnunk valaki másnak is a lehetőséget. És így tovább. Mindig jön valaki, aki átveszi a helyünket. Nincs semmi új a nap alatt.” (John Maloof)
Mivel ezen a héten Vivian Maier New Yorkban készült munkáját választották a HÉT FOTÓJÁNAK, így ma - kevésbé ismert vagy éppen ritkán látott - színes képeiből válogattunk.
A fotókat a galériára kattintva találod.
(forrás: maimano.hu; vivianmaier.com)
Nemrég egy nagyon hasonló felfedezésről számoltunk be blogunkon, a leningrádi Vivian Maier történetéről ITT olvashatsz bővebben.
