Szinte minden képen... Nézz bele a világ legfurcsább fotóalbumaiba!

2019. augusztus 04. Mai Manó Ház

„Elsősorban nem a fotó érdekel, hanem a mögötte húzódó történet.” Erik Kessels művészi hitvallását nem is lehetne jobban jellemezni a Mai Manó Házban elhangzott mondatával. A munkáiban található fotók bolhapiacokról, lomtalanításokból és a legkülönfélébb archívumokból származnak: a tudományos, nyilvános- és magángyűjteményektől, a családi albumokon át az online fotókig, néhány esetben azonban saját felvételeit is felhasználta.
Minden egy különös sorozattal indult 1999-ben Barcelonában egy bolhapiacon, ahol közel 400 képet talált. „A fényképek a földön hevertek, és mivel eleredt az eső, csak felmarkoltam őket, anélkül, hogy megnéztem volna. Otthon alaposabban is átnéztem a képeket és rájöttem, hogy mindegyiken ugyanaz a nő látható. Elkezdtem sorba rakni őket, mert mindegyik képen fel volt tüntetve a készítés pontos helye és ideje.” – mesélte Kessels a Mai Manó Házban tartott előadásában, mely a Punkt oldalán magyar felirattal is megtekinthető..
Már két éve megvoltak a képek, amikor úgy döntött, hogy megmutatja másoknak is és az általa alapított KesselsKramer Publishing gondozásában ezekkel a talált képekkel indította el az In Almost Every Picture (Szinte minden képen) könyvsorozatát 2001-ben. Kessels célja az volt, hogy az emberek csak magát a történetet lássák, ezért szinte minimális szöveget szerkesztettek a 176 oldalas albumba, hogy az ne befolyásolja őket. Később ismét visszament Barcelonába, mert szerette volna megtudni, hogy még él-e a képeken látható nő. Elküldte a képeit a sajtóhoz, akik segítettek a keresett személy felkutatásában és a titokzatos hölgyet Senora X-nek nevezték el. Végül egy 70 éves nő jelentkezett, aki elmondta, hogy ő ismerte a nőt, Josefina Iglesiasnak hívták, de sajnos akkor már öt éve halott volt.

Az In Almost Every Picture/Szinte minden képen könyvsorozatban már 15 kötet jelent meg. A legújabb, 15. kötet a Mai Manó Házban már korábban bemutatott Hórusz Archívum gyűjteményéből származik. A Hórusz Archívumban talált 52 képből álló sorozatban egy férfi szerepel, aki mellől valaki minden képen kisatírozta a vele pózoló személyt. Kessels szerint minden képnek kell, hogy legyen története. Úgy véli, hogy ebben a sorozatban egy új barátnő vagy feleség satírozta ki a férfi korábbi exét, ezzel is jelezve, hogy a férfi már az övé. Az eredmények szinte festmény hatását keltik.

Az In Almost Every Picture #7 egy holland nő, Ria van Dijk története egy vásári céllövölde szemszögéből. Az időrendben látható sorozat 1936-ban indul, amikor egy holland városkában egy 16 éves lány célbalőtt. A lövöldében minden találat alkalmával egy távkioldó lépett működésbe, ami elsütött egy fényképezőgépet találatot szerző személyről. A sorozat még napjainkban is készül, a képeket eltette Ria és még a New York-i MoMA is felfigyelt rá. Megvette, az idős hölgy pedig „elmulatta” az árát, az idősek otthonával – ahol Ria él – kirándultak, jókat vacsoráztak belőle.

A sorozat nyolcadik kötetében az egyik legkorábbi, sikeres fotóblog képeit láthatjuk százhúsz oldalon, ahol Oolong, a japán nyúl történetét ismerhetjük meg. A nyuszi szokatlanul lapos koponyája, ideálisnak bizonyult különféle tárgyak egyensúlyozására, gazdája – Hironori Akutagawa – 1999-től több száz képet posztolt, ami ezt az egyébként hétköznapi állatot egy-egy oda nem illő tárggyal a fején ábrázolja.

Szintén nagyon különös a Floridában található Clearwater nevű városban élő Valerie és Fred sorozata, mely a sorozat 11. köteteként jelent meg. A 160 oldalas albumban a képeken Valerie-t sminkben, többnyire kifogástalan öltözékben látható, de minden képen egy fétisüket élik meg. „A vizes ruhás kaland koncepciója mögött számunkra javarészt az rejlik, hogy mentálisan felizgat minket, ha összevizezünk egy szép ruhát. Minél elegánsabb az öltözék, többnyire annál jobb! Imádjuk amikor víz alá kerülnek az órák, fülbevalók, nyakékek, úgy általában az ékszerek. Érzéki, erotikus dolog ez. Fürdőruhát viselni a ruha alatt pedig csalás.” Eleinte fürdőruhában készültek a vizes képek, aztán fokozatosan egyre több ruha került a feleségre. Természetesen Fred is ruhástól ment be a vízbe és vízálló fényképezőgéppel fényképezte Valerie-t úszómedencéjükben, a tengerben, a házuk előtti tóban, éjszaka a város szőkőkútjaiban, esőben és egyéb, vízzel kapcsolatos helyszíneken. Kessels a képeket a Flickr-en találta, kapcsolatba lépett a házaspárral, akik nagyon örültek annak, hogy fotóikból könyvet adnak ki.

A világ számos pontján rengeteg érdekes képet talált és publikált Kessels az In Almost Every Picture könyvsorozatban, és szintén ő alapította a Useful Photography magazint is, mely 2001-ben jelent meg először. Kessels 17 projektjét augusztus 18-ig a Mai Manó Házban is megtekintheted.

A képre kattintva az In Almost Every Picture (Szinte minden képen) könyvsorozat képeiből találsz egy válogatást. A bejegyzésben említett könyvek – köztük dedikált példányok is – megvásárolhatók vagy megrendelhetők a Mai Manó Könyvesboltban

 

(forrás: kesselskramerpublishing.com; maimano.hu)

Kessels New Yorkban talált családi fotóalbumába egy fekete kutyáról készült képek kerültek. A család a fényképezés egyik legnagyobb kihívásával küzdött; azzal, hogy miként lehet jól lefotózni egy fekete kutyát egy olyan Polaroid kamerával, amely teljesen alkalmatlan a nyári napnál csak egy kicsit is sötétebb fényviszonyok közötti fényképezésre. A sorozat képeiből - mely az In Almost Every Picture sorozat kilencedik köteteként jelent meg - ITT találsz egy válogatást.

Ajánlott bejegyzések:

Ugrás a lap tetejére
süti beállítások módosítása