155 évvel ezelőtt, 1865. június 13-án született Karl Blossfeldt, fotóművész, szobrász és tanár.
Blossfeldt 1884-ben a berlini Királyi Iparművészeti Múzeum oktatási intézményébe iratkozott be. Professzora, Moritz Meurer hamar felismerte tanítványa tehetségét. Meurer a művészeti oktatás új útjait kereste: úgy vélte, hogy a természet ősi formái mintaként, példaként szolgálhatnak mind a művészet, mind az építészet számára. A professzor és hat diákja, köztük Blossfeldt Olaszországba utazott, hogy egy, a természetes formákat bemutató és katalogizáló tanulmánygyűjteményt készítsenek. Elsősorban a különféle növényeket szárítva és préselve, vagy lerajzolva őrizték meg, de idővel, az egyre elterjedtebb fényképezés is szerepet kapott. A fotózási feladatokat a professzor Blossfeldtre bízta, aki így az előtte álló feladatot szem előtt tartva ismerkedett meg az új technikai műfajjal. Blossfeldt 1896-ban tért haza Olaszországból.
Két évvel később, 1898-ban kezdett hozzá újra a növények (hajtások, bimbók, rügyek, indák, kacsok, termések) fotografálásához, melyhez ekkor már egy saját építésű kamerát használt. A munkafolyamat sztenderdizált volt. A felvételek minden esetben semleges háttér előtt, szórt fényű megvilágításban készültek. A növényeket preparálta, a (felvétel szempontjából zavaró) hajtásokat leveleket levágta, ezzel tiszta formákat hozva létre. A képeken a növények 3-15-szörös (ritka esetben akár 45-szörös) nagyításban láthatóak. Az elkészült üvegnegatívokat Blossfeldt szinte kizárólag tanítási céllal használta fel, anyagi haszonszerzés, vagy művészi kiteljesedés nem foglalkoztatta. Az 1890 és 1930 közötti időszakban mintegy 6000 felvételt készített.
Karl Nierendorf kölni bankár, a berlini Katakomba kabaré megalapítója és egy művészeti galéria tulajdonosa figyelt fel munkásságára, akinek köszönhetően 1926 áprilisában megnyílt Blossfeldt növénytanulmányainak első kiállítása. Ez volt az első alkalom, hogy a növényfelvételek elhagyták a Királyi Iparművészeti Múzeum tanszékének falait. Két évvel később, 1928-ban a Berliner Architekturverlag albumot jelentetett meg Blossfeldt műveiből A művészet ősformái címmel, melyben 120 felvételt tettek közzé. Ennek az albumnak egy 1941-es kiadása megtalálható a Pécsi József Fotográfiai Szakkönyvtár állományában is. Az albumot a kritikusok lelkesedéssel fogadták, Blossfeldt neve pedig valósággal berobbant a köztudatba. A könyvet több nyelvre is lefordították és számos utánnyomást ért meg.
„Az első kiadás fogadtatása a nagyközönség részéről minden várakozást felülmúlt. A német kiadást hamarosan az angol, majd a francia követte, s az egész világon olyan sok barátra talált, hogy a kiadóvállalt most egy népszerű kiadásra szánta el magát.” – írta Karl Nierendorf. A művészetkritikusok nagy része méltatták Blossfeldt munkáit, akit egy új irányzat létrehozójaként tartottak számon.
Az album a vizuális modernség jelképévé lépett elő, kivívta Moholy-Nagy László tiszteletét is, amit jól bizonyít, hogy az először Stuttgartban megrendezett korszakos jelentőségű „Film und Foto” (1929) című kiállítás rábízott részében bemutatta Blossfeldt mára már ikonikusnak tartott növénytanulmányait.
Mai galériánkban Blossfeldt képeiből találsz egy válogatást. A felvételek a müncheni Pinakothek der Moderne (2015) és a kölni Die Photographische Sammlung/SK Stiftung Kultur (2009) termeiben megrendezett kiállítások sajtóképei voltak. (Ha a növények magyar neveiben hibát vélsz felfedezni, kérlek jelezd a blog kukac maimano pont hu mail címen.)
(forrás: wikipedia.org; artblart.com; Karl Blossfeldt – Aranyos fodorka. In Hans-Michael Koetzle: Fotóikonok: Képek és történetük 1. kötet. Köln: Taschen; Budapest: Vince Kiadó Kft. 2003. 127–133. o. ISBN 3-8228-2577-8)
Azt, hogy melyik képet milyen nagyítással készítette el erről a linkről ismerheted meg.
