„A diadalmaskodó új szemlélet - a megérett technikai lehetőségek birtokában - hívta életre 1839-ben a fényképi rögzítést, mint az akkori legalkalmasabb eszközt a valóság objektív képi tükrözésére. A fiatal technika, a természettudomány a realisztikus művészetszemlélettel egyetemben megteremtette a tárgyi világ mechanikusan egzakt ábrázolásának lehetőségét.” – írta Tőry Klára online is elérhető könyvében.

Augusztus 19-én ünneplik világszerte a fotográfia születését, 184 évvel ezelőtt ezen a napon ismertették és tették elérhetővé az egyik első fotográfiai eljárást, a dagerrotípia készítésének módját, hogy bárki szabadon foglalkozhasson a fényképezéssel. Az azóta eltelt időben rengeteg ikonikus kép született, sok fotográfus neve vált ismertté azok között is, akik csak érintőlegesen kerültek kapcsolatba a fotótörténettel, és azt is biztosan állíthatjuk, hogy e sorok olvasói is mindannyian készítettek már fotográfiát.

Nemrég mi is beszámoltunk arról, hogy a ChatGPT szerint kik minden idők legjobb fotográfusai. A teljes lista ezen a linken ismerhető meg, ebben a cikkünkben – a fotográfia születésnapjának 184. évfordulóján – annak a tíz fotográfusnak a munkáit mutatjuk meg, akik az AI szerint a Top10-be kerültek. 

A fotókra kattintva a fotográfusok további munkáit tekintheted meg.

10. DAVID BAILEY 

Bailey a londoni Vogue-nál dolgozott újoncként, amikor 1960-ban beleszeretett az akkor 19 éves Jean Shrimptonba (miközben feleségével, Rosemary Bramblellel élt együtt). Bailey és Shrimpton 1962-ben egy megbízás végett New Yorkba utaztak, hogy a Young Ideas Goes West című fotósorozatot elkészítsék. A fotósorozat középpontjában Jean állt, aki Jaeger és Susan Small kollekciókban botladozott New York mocskos utcáin és merev testtartással bámult Bailey kamerájába. A Vogue vezetősége arra kérte Baileyt, hogy a sorozat mindenképp a fiatalabb korosztályt szólítsa meg. Így a város bejárása során előkerült egy plüssmackó, mellyel Jean mindenféle furcsa szituációban pózolt: autókon majdnem keresztül esve, vagy a Brooklyn-hídon fagyoskodva. A fotósorozatot tehát Bailey szokatlan ötletei és természetesen a számtalan véletlen szerencsés egybeesése jellemzi.

Fotó: Jean Shrimpton, 1962 © David Bailey

9. ROBERT DOISNEAU 

„Szeretem apám munkáiban, hogy azonos arányban van jelen bennük az önéletrajzi vonatkozás és a fikció. Mindegyik képről tudnánk egy anekdotát mesélni, részben azért, mert a mindennapjaihoz szorosan kapcsolódó helyeken, általa ismert embereket fotózott, akik valamelyest kötődtek a saját történetéhez. Élete darabkái tehát történetekké váltak, amelyeken keresztül egy elképzelt világot akart elmesélni. „A világ, amelyet megmutatni igyekeztem, olyan hely, ahol jól érezném magam, ahol az emberek kedvesek lennének, és rálelnék arra a gyengédségre, amelyre én is vágyom. A fotóim azt bizonyítják, hogy ez a világ létezhet” – mondta Frank Horvatnak 1990-ben. Tehát a valóság rideg rajzolatát megpróbálta némileg kiigazítani. Ezt az „igazság a hazugságban” dolgot különösen szeretem a műveiben." – nyilatkozta egy interjúban Doisneau lánya.

Robert Doisneau: A csók a városháza előtt, Párizs, 1950, 18x24 cm © Atelier Robert Doisneau

8. DIANE ARBUS

„A társadalmi lépcső legtetején születtem, a köztisztességnek örvendő nagypolgárságban, ám azóta mindent megtettem annak érdekében, hogy kiessek közülük.” – mondta az 1923-ban született Diane Arbus, aki hírnevét eleinte annak köszönhette, hogy a hatvanas évek elejétől a társadalom - magát normálisnak tekintő többsége - által különösnek, ijesztőnek vagy épp degeneráltnak ítélt emberekről készített képeivel bekerült a legnagyobb magazinokba. 

Fotó: Diane Arbus: Stripper with Bare Breasts Sitting in Her Dressing Room, Atlantic City, N.J. 1961 © Diane Arbus/The Estate of Diane Arbus LLC

7. STEVE MCCURRY

„A kétségbeesettek számára a fényképezőgépem a remény tárgyává vált.” – mondta McCurry, akinek az ekkor készült fotók között volt a mára már szinte mindenki által ismert, Sharbat Gularól készült Afgán lány is, mely a National Geographic egyik címlapján jelent meg 1985-ben. A fotográfus afganisztáni élményei jelentették háborús tudósítói karrierjének kezdetét, fényképezett többek között a bejrúti és a kambodzsai csatatereken, az Öbölháborúban, az Irak-iráni háborúban és a Fülöp-szigeteki iszlám felkelésnél is. Pályafutása alatt bejárta a világot, a kultúra és a nyelv határait átívelve örökítette meg az emberi tapasztalatokat és sorsokat, társadalmi problémákat, különböző kultúrákat és hagyományaikat. Utazásai során egyfajta megfigyelő pozícióba helyezkedett, lelassított, hogy minden egyes helyet alaposan megfigyeljen, legyen szó akár egy kis vidéki faluról vagy éppen egy nyüzsgő nagyvárosról. 

Fotó: Steve McCurry: Afghan Girl (Sharbat Gula), Peshawar, Pakistan, 1984 Fuji Crystal Archive print, © Steve McCurry/Magnum Photos, courtesy Etherton Gallery

6. ANNIE LEIBOVITZ

Annie Leibovitz (eredeti nevén Anna-Lou Leibovitz) amerikai fotográfus, elsősorban zenészekről és más hírességekről készült portréfotóiról híres. Ő volt a második fotós, akinek még életében önálló kiállítást szentelt a washingtoni National Portrait Gallery. Leibovitz 13 éven át (1970–1983) volt a Rolling Stone zenei magazin fotósa, ezalatt lett világszerte ismert. 1975-ben hivatalos fotósként kísérte világkörüli útján a Rolling Stones együttest. A 80-as években kilépett a rockfotós skatulyából és reklámkampányokhoz, könyvekhez is fotózott, amelyekkel számos díjat is nyert. 1983-ban elhagyta a Rolling Stone-t és – immár exkluzív szerződés nélkül – a Vanity Fair magazinnak kezdett dolgozni, legtöbb munkája jelenleg is itt jelenik meg. 

Fotó: Annie Leibovitz: Johnny Depp, New York City, 1994 © Annie Leibovitz

5. ROBERT CAPA

"A világ legnagyobb háborús fotósa” – Stefan Lorant, a legendás képszerkesztő nevezte így –, azaz Robert Capa 1913. október 22-én Friedmann Endre Ernő néven született Budapesten. Apjának divatszabósága volt a belvárosban, és bár a gyermekek konzervatív nevelést kaptak, a későbbi fényképész – kortársaihoz hasonlóan – már kamaszként Kassák balos-progresszív szellemiségének befolyása alá került, majd Pécsi József műtermében megismerkedett a fotográfiával is. (A korai évekről lásd: Kincses Károly: (M)érték. Magyar Fotóművészek Szövetsége – Magyar Fotográfiai Múzeum, 2006.) 

Fotó: Robert Capa: Milicista halála, 1936/1970 k., zselatinos ezüst © Magyar Fotográfiai Múzeum

4. DOROTHEA LANGE

Lange főként a harmincas években készült felvételeiről ismert, amelyet a Farm Security Administration (FSA) számára fényképezett és ezzel segített arcot adni a gazdasági válság következményeinek. Az 1930-as, '40-es és '50-es évek során az alkotó rengeteget utazott, az 1929-es gazdasági összeomlás által érintett emberek életkörülményeit, mindennapjait, nagy empátiával. Mélyen megdöbbentette a hajléktalan, munkát kereső emberek sorsa, és elhatározta, hogy az utcán élőket örökíti meg azért, hogy a világ tudomást szerezzen nyomorukról.
"A fényképezőgép egy olyan eszköz, amely megtanítja az embereket, hogy miként lássanak anélkül." 

Fotó: Dorothea Lange: Migrant Mother, Nipomo, California, 1936.

3. HENRI CARTIER-BRESSON 

Cartier-Bresson rajzolással és festészettel kezdte a pályafutását. Korán, még André Lhote műtermében megtanulta az Académie de Platon mottóját, melyet később a fényképezésre is alkalmazott: „Senki sem léphet be, aki nem ismeri a geometriát.” Cartier-Bresson számos művészt inspiráló munkásságát a kompozíció, a síkok szembeállítása, az arányosság tisztelete és a formák közötti egyensúlyra való törekvés jellemzi.

Fotó: Henri Cartier-Bresson: Brie, Franciaország, 1968 © Henri Cartier-Bresson/Magnum Photos

2. RICHARD AVEDON

Avedon divatfotói két fő korszakba sorolhatók. A korai, 1960 előtt készült felvételei jellemzően külső helyszínen készültek, és a modellek egy-egy szerepet játszottak, hogy egy adott narratívát hozzanak létre. Ezzel szemben későbbi munkái kizárólag a modellre és az általuk viselt ruhákra koncentrálnak. Ezeken a képeken Avedon gyakran használ minimalista, egységes hátteret, és gyakrabban ábrázolja az alanyt dinamikus pózokban, hogy a ruhák szerkezetét, anyagát és mozgását jobban megmutassa a nézőnek. Ezek mellett mindkét korszakra jellemző egyfajta absztrakt képi nyelvezet, ami olyan sűrített teret képez, amely bátran kiemeli az alakokat, abszolutizálja őket, és ezzel kirobbanó fotográfiákat hoz létre. 

Fotó: Richard Avedon: Nastassja Kinski, Los Angeles, California, June 14, 1981 © The Richard Avedon Foundation

1. ANSEL ADAMS 

"Egy igazi, nagy képnek azt kell kifejeznie, amit az ember mélyen, legbelül érez arról, amit le akar fényképezni, hogy e módon igazán kifejezhesse azt, amit az életről érez." Ansel Adams az elmúlt évszázad egyik legnagyobb fotográfusa volt. A fényképezés szinte minden területén maradandót alkotott, fekete-fehér tájképeivel örökre beírta magát a fotóművészet történelemkönyvébe. 

Fotó: Ansel Adams: The Tetons and the Snake River (1942) Grand Teton National Park, Wyoming. National Archives and Records Administration, Records of the National Park Service.