Henri Cartier-Bressont ugyan a Magnum egyik alapítójaként szokták emlegetni, mégis ritkán gondolnak rá és beszélnek róla fotóriporterként. Pedig éppen barátja és alapítótársa, Robert Capa javaslatára hagyott fel az olyan felvételek készítésével, amelyek egy egyértelmű jelentésen túl mindenféle szabad asszociációk révén megalkotható sajátos értelmezést engedtek volna meg. Cartier-Bresson jól ismerte a párizsi szürrealisták André Breton körül tömörülő csoportját, és rá is nagy hatást tettek Breton írásai. Festészetében nem találta meg a megfelelő utat azokhoz a képekhez, amelyekben kifejezésre juttathatta volna a valóságon túli, a tudattalanból kiemelt belső képeit. A fényképezés épp azt az eszközt jelentette számára, amellyel másoknak is láthatóvá tette a képeket, amelyek magukra vonták figyelmét a körülötte örvénylő világban.
A második világháború elején a francia hadsereg katonájaként hadifogságba esett, ahol kényszermunkát végeztettek vele. Harmadik, sikeres szökése után részt vett az ellenállásban. A háború végén mindenki halottnak hitte. A Magnum alapításának évében a frontról visszatérő katonákról korábban forgatott filmjének bemutatójával egy időben rendeztek fényképeiből retrospektív kiállítást a MOMA-ban New Yorkban. 

Fotó: Gandhi böjtölés után. Birla Ház, Delhi, India, 1948. © Henri Cartier-Bressson / Magnum Photos 

Még 1947 végén Indiába utazott, hogy riportot készítsen az ország függetlenné válásáról. 1948. január 30-án bemutatták az ország szellemi vezetőjének, Mahatma Gandhinak, így lehetőséget kapott, hogy fényképeket készítsen róla a böjti időszak befejezése után. Nem sokkal azt követően, hogy Cartier-Bresson megcsinálta az utolsó felvételeket is és elhagyta a rezidenciát, a Birla Házat, Gandhit lelőtték. A lövéseket a fotográfus is hallotta. Amikor visszasietett, még lefényképezhette a családot, akik körülvették a holttestet.
Aznap este megörökítette az azóta történelmi jelentőségűvé vált pillanatot, amikor a miniszterelnök, Jawaharlal Nehru bejelentette az épület előtt összesereglett tömeg előtt Gandhi halálát. Cartier-Bresson maga is a tömegben állt, amikor exponált. Az állvány nélkül, kézből, hosszú idővel készített felvétel minden technikai hiányosságával együtt is érzékeltetett valamit abból a bizonytalanságból és megrendültségből, amiben a körülállók többsége osztozott.

Fotó: Tömegek várják a Gandhit kísérő gyászmenetet, India, 1948. © Henri Cartier-Bresson / Magnum Photos

A riport többi része Gandhi temetésén készült. Cartier-Bressont, mint oly sok más korábbi, majd későbbi riportja során, inkább foglalkoztatták azok, akik szemlélői voltak az eseményeknek, és kevésbé az, ami miatt jelen voltak. Bármennyire része volt ő is ennek a tömegnek, mégis sikerült megőrizni a kellő távolságot, hogy jelenlétével ne zavarja meg őket. A hatalmas tumultusban mégis képes volt utat törni magának egészen a máglyához, ahol a testet elhamvasztották. Bár Cartier-Bresson mindig is nagy hangsúlyt helyezett a „képi minőségre”, fontos volt a pontos kompozíció és a fénykép kidolgozottságának minősége, ilyen helyzetekben nem tulajdonított ennek nagy jelentőséget, hisz fontosabb volt számára, hogy érzékeltesse mi is történt ezekben a napokban Új-Delhiben.
Cartier-Bresson számára, talán éppen hosszú életének köszönhetően, egyszer mégiscsak eljött az a pillanat, amikor úgy érezte, nem akar tovább fényképezni. Hiába tekintették kora egyik legjelentősebb fotográfusának, a hetvenes évek elején végképp felhagyott a fényképezéssel, hogy visszatérjen a rajzoláshoz és a festéshez. (írta: Pfisztner Gábor; szerkesztette: Csizek Gabriella)

Cartier-Bresson legendás sorozatának eredeti nagyításait - melyek közel 50 évig egy faládában hevertek -  a 120 éves Mai Manó Házban 2014. augusztus 24-ig volt látható.