Öt híres fotográfus, aki áprilisban született

2017. április 01. Mai Manó Ház

A hónap híres szülötteit bemutató sorozatunkba ezúttal az áprilisban született fotóművészek közül válogattunk.

ÁPRILIS 01. - PÉCSI JÓZSEF (1889-1956)
Pécsi József 1889. április elsején jómódú fővárosi polgárcsalád fiaként született. 1903-ban, amatőrként kezdte fotós pályafutását, de emellett portrékat festett, sokat rajzolt, szépen zongorázott és fagottozott. 1906-ban kereskedelmi érettségit tett, majd 1909-1911 között a müncheni fényképészeti akadémián tanult, ahol kitüntetéssel végzett, és megkapta az akkor legrangosabb német szakfényképészeti kitüntetést, a Dührkoop-érmet. Elmondhatjuk hát, hogy repülőrajtot vett. 1911-ben nyitotta meg első budapesti műtermét, majd öt évre rá beköltözött legendás Dorottya utca 8. alatti műteremlakásába, aminek az enteriőrjét a kor leghíresebb építésze, Kozma Lajos tervezte. Ekkortól kezdve képeit sokfelé láthatták a világban, s folyamatosan érkeztek címére a rangosabbnál rangosabb elismerések, díjak. 1911-ben Rómából is, Moszkvából is aranyérem. Egy évvel később a Nemzetközi Professzionista Fényképészek Szövetsége V. Párizsi Kongresszusának elismerő diplomája. Újabb egy év és Londonban a Salon of Photography tiszteletbeli tagjává választják. Számtalan további város tünteti ki képeiért, Göteborg 1929-ben, Bécs 1929-ben és 1934-ben, Amszterdam 1932-ben, az Iparművészeti Világkiállítást rendező Milánó 1934-ben.
Pécsi József fényképész volt, fotóművész, a szakma aranykoszorús mestere, szakíró, szaktanár, műgyűjtő, mindegyikből a legjobb. Amihez hozzányúlt, arannyá változott kezei között. Piktorialista portréi, tájképei, az új tárgyiasság eredményeit magába olvasztó reklám- és divatfotói, csendéletei, avantgard aktjai, új szemléletű arcképei mind maradandónak bizonyultak, sok esetben iskolát teremtettek. Érdekes arcvonásai sok képzőművészt ihlettek meg. Személye, munkássága nélkül csonka lenne a magyar fotóművészet története, de nem hiányozhat az egyetemes fotótörténetből sem. – írta róla Kincses Károly fotómuzeológus.

A képre kattintva Pécsi József aktfotóiból találsz egy válogatást.

Fotó: Pécsi József: Akt (hátra hajlik), 1930 körül © Magyar Fotográfiai Múzeum

ÁPRILIS 09. - EADWEARD MUYBRIDGE (1830-1904)
Susannah és John Muggeridge négy gyermeke közül az egyik volt James. Szülei kereskedők voltak, eleinte szenet, később gabonát árusítottak. Életében többször változtatta meg nevét. Elsőnek keresztnevét Eduardo Santiagóra, a vezetékneve pedig több változatban is fennmaradt (Muggridge, Muygridge és Muybridge) az 1860-as évektől. Az 1870-es években keresztnevét Eadweardra cserélte, és később az Eadweard Muybridge név mellett maradt. A sírkövére az Eadweard Maybridge név került.
Muybridge 1851–52 körül New Yorkba ment, ahol a London Printing and Publishing Company ügynöke volt és azzal foglalkozott, hogy a Londonból importált bekötetlen köteteket bekössék és forgalmazzák az Egyesült Államokban. Ezzel egy időben az amerikai Johnson, Fry and Company könyvkiadó számára is dolgozott, aminek Bostonban, New Yorkban és Philadelphiában is voltak irodái. Úgy tűnik, munkája sok utazással járt. 1855-ben San Franciscóba érkezett, és a 113 Montgomery Street cím alatt dolgozott mint könyvkiadó és -kereskedő az 1850-es évek végéig. 1858 körül Muybridge fivére, George csatlakozott hozzá a könyvüzletben, majd legfiatalabb testvérük, Thomas. George nem sokkal később meghalt, valószínűleg tuberkulózisban. 1860-ban Eadweard elhatározta, hogy visszatér New Yorkba majd Londonba, valószínűleg üzleti ügyben. A New Yorkba tartó úton az őt szállító postakocsi (az Overland Stage) 1860. július 2-án balesetet szenvedett északkelet-Texasban. Muybridge-et komoly fejsérülés érte, a baleset utáni hónapokban nem érezte az ízeket, szagokat és átmenetileg a hallását is elvesztette. Két hónapos New York-i lábadozás után folytatta útját Londonba, ahol Sir William Gull, Viktória brit királynő privát orvosa felügyelte a gyógyulását. Összességében egy év alatt épült fel a balesetben szerzett sérüléseiből. Lábadozása alatt tovább foglalkozott a fotózással és elsajátította a nedves kollódiumos eljárást. 1867-ben visszatért San Franciscóba, és gyorsan sikeres fényképésszé vált.

Muybridge a mozgás megörökítésével írta be magát a fényképezés nagykönyvébe. A leghíresebb lófotójának történetét a képre kattintva ismerheted meg.

Fotó: Eadweard Muybridge: The Horse in Motion by Eadweard Muybridge. "Sallie Gardner," owned by Leland Stanford; running at a 1:40 gait over the Palo Alto track, 19th June 1878.
Az animációhoz az első 11 képkockáthasználták fel.

ÁPRILIS 12. - IMOGEN CUNNINGHAM (1883-1976)
Az 1883. április 12-én született amerikai fotóművész, Imogen Cunningham az ú.n. tiszta fotográfia kiemelkedő alakja. A fényképezést 1901-ben kezdte el, miután Seattle-ben kémiai tanulmányokat folytatott, majd ugyanitt beállt dolgozni az indiánképeiről ismert Edward S. Curtis műtermébe. 1909-ben Drezdába ment, hogy elmélyítse fotótechnikai tudását. 1910-ben Seattle-ben saját műtermet nyitott. 1932-ben az f/64 csoport egyik alapító tagja lett. Legismertebb művei, a különböző növényekről készült közeli felvételei a 20-as években születtek. Képei az 50-es évek után keltettek nagyobb visszhangot. 92 évesen egy portrésorozatba kezdett, de ezt sajnos már nem tudta befejezni. 1976-ban San Franciscóban hunyt el.

A képre kattintva Imogen Cunningham fotóiból találsz egy válogatást.

Fotó: Imogen Cunningham: Nude, 1939 © The Imogen Cunningham Trust

ÁPRILIS 10. - CORNELL CAPA/FRIEDMANN KORNÉL (1918-2008)
Friedmann Kornél szinte mindenben bátyja ellentéte. Fényképész lett ugyan ő is, de korántsem az a halálmegvető bátorságú. Nem világvándor csavargó, hanem teremtő-alapító, akinek nevéhez a New York-i International Center of Photography létrehozása és működtetése, a Magnum vezetése, számtalan jó könyv, kiállítás kapcsolódik. Olyannyira eggyé vált a bátyja által választott névvel, hogy ma már senki nem tudja: Friedmann Kornélként hozta haza jó és rossz jegyeit az iskolából.
„Nagyon hosszú utat jártam meg Budapesttől – ahol születtem – a Fifth Avenue-ig. Tizennyolc éves koromig semmi említésre méltó dolog nem történt velem. Magyarul beszélni elfelejtettem, bár érteni egész jól értek.” 1928-1936 között a Madách Gimnáziumba járt, orvos szeretett volna lenni. 1936-ban friss érettségijével a zsebében Párizsba ment, ahol New Yorkból Európába jövő anyjával is találkozott. Hogy orvosegyetemi felvételijéhez megtanulja a nyelvet, beállt fényképésztanoncnak Fehér Imre (Emeric Fehér) műtermébe. Franciául nem tanult sokat, mert mindig magyarul beszélgettek, bátyja képeinek laborálásával viszont nagy gyakorlatra tett szert.
„A fényképezés felé két véletlen terelt, amely akaratomtól független volt. Az egyik véletlen egyszerűen születésem helye. Az, hogy Magyarországon születtem. Egy kis országban, ahol az emberek olyan nyelvet beszélnek, amelyet az országon kívül senki sem ért. Itt a tanulási és fejlődési lehetőségek határai nyilvánvalóvá váltak, és a nyelv egyedülállósága magával hozta egy univerzálisabb kommunikációs eszköz szükségességét. A másik befolyásoló tényező bátyám, Bob példája volt. Ő négy évvel volt idősebb nálam, és ugyanezt a nyomást érezte, csak éppen gyorsabban reagált, mint én.” 1937-ben érkezett Amerikába, ahol ő is felvette bátyja nevét, így lett Friedmann Kornélból Cornell Capa. Négy éven keresztül a Life fotólaboránsa. Intézte bátyja ügyeit a Pix képügynökségnél, laborálta a képeit és magyar nyelvű képaláírásait fordította angolra. 1940-ben feleségül vette Edith Schwartzot, rá három évre megkapta az amerikai állampolgárságot. A második világháborúban a légi felderítés számára fotózott, de csak a háború után kezdett hivatásos fényképészként dolgozni. 1948-ban véglegesítette a Life. Tudósítóként sok időt töltött Dél-Amerikában és Angliában. 1954-ben, bátyja halálakor otthagyta a Life-ot. Átvette a Magnum elnökségét, folytatta fotóriporteri tevékenységét. Testvére és fotós barátai, Werner Bischof és David Seymour (Chim) halála arra késztette, hogy valami fontosat tegyen fotós hagyatékukért, emlékük fennmaradásáért.
Bischof özvegyével és Chim húgával létrehoztak egy alapítványt a három fotós emlékére. Kicsit később, miután nyilvánvalóvá vált, hogy a hasonló munkát végző fotóriporterek sorsa semmiben sem különbözik az övékétől, Fund for Concerned Photography (Nemzetközi Alap az Elkötelezett Fotográfiáért) néven kitágította az alapítványt. Kiállításokat szervezett, fotótanfolyamokat indított, kiadványokat jelentetett meg. 1974. április 14-én pedig New Yorkban megnyílt életműve legnagyobb alkotása, az International Center of Photography, ami az idők során a fényképezés egyik igazi központja lett. (Kincses Károly)

Cornell Capa JFK-ről készített sorozatának képeiből a fotóra kattintva találsz egy válogatást.

USA. 1964. Buffalo, New York. Robert F. KENNEDY campaigning for the Senate..jpg

Fotó: Cornell Capa: USA. 1964. Buffalo, New York. Robert F. KENNEDY campaigning for the Senate. © Cornell Capa/Magnum Photos, courtesy of the International Center of Photography

ÁPRILIS 15. - GEORGE PLATT LYNES (1907-1955)
A 110 évvel ezelőtt, 1907. április 15-én New Jerseyben született George Platt Lynes egyike a legjelentősebb amerikai divatfotográfusoknak és a XX. század egyik legfontosabb olyan fotóművésze, aki a férfi test szépségét mutatta be. Divatfotósként kezdte karrierjét, mikor saját műtermet nyitott 1932-ben New Yorkban, majd egy kis hollywoodi kitérő után 1948-ban újra New Yorkban dolgozott. Barátsága ezután kezdődött Dr. Alfred Kinseyvel, aki az alapítója volt annak az intézetnek, ahol az emberi szexualitással foglalkozó kutatásokat végezték. George maga is részt vett a Kinsey Intézet néhány kutatásában, és ezután kezdett intenzíven foglalkozni a férfi test erotikus megjelenítésével a munkáiban.
1955 májusában gyógyíthatatlan tüdőrákot diagnosztizáltak a fotográfusnál, aki ekkor bezárta a műtermét, és megsemmisítette a férfiakról készített aktképeit és negatívjait. Szerencsére a Kinsey Intézet gyűjteményében őrzött képekhez nem fért hozzá, így ma övék az egyik legnagyobb gyűjtemény George Platt Lynes munkáiból. Lynes fél évvel később, 1955, december 6-án hunyt el, akt- és divatfotóival pedig örökre beírta magát a fotóművészet nagykönyvébe.

A fotóra kattintva a gyűjtemény képeiből találsz egy válogatást.