Egy író háromféleképpen kapcsolódhat a képkészítéshez:
- lehet a fénykép modellje; a Petőfit ábrázoló dagerrotípiától az Ady portrékig az ilyen típusú fotók rendre felbukkannak tankönyveinkben;
- fotóalbum szöveges részének megírásával társszerzővé válhat. Ezeknek az együttműködéseknek egyik legérdekesebb személyisége volt Cs. Szabó László, aki Balogh Rudolf és Erdődi Mihály tájképeinek történeteit is kikerekítette saját gondolataival;
- az író maga is kézbe veheti a fényképezőgépet; ezt tette például Illyés Gyula, amikor Nagy Lajossal 1934-ben a moszkvai írókongresszusra utazott. Kortársunk, Bartis Attila, vagy a nála egy generációval idősebb Nádas Péter még közelebb áll a képkészítéshez, mint írótársai, mivel tanulta a fényképész szakmát.
Miért fordulnak az olvasók és a művészetek iránt érdeklődők fokozott figyelemmel a fényképező író felé? A fikciót papírra vető személy önálló világot teremt, amelynek szereplői, helyszínei és történései ismeretlenek, de közel állnak helyzetünkhöz. Népszerűek azok az olvasmányok is, ahol a felsoroltakat az író felfokozott képzelőerővel formálja meg. A fényképezők túlnyomó többsége viszont a kézzelfogható valóság egy jól lehatárolt részét ábrázolja. Az elvont képi világú fotók ugyanis nehezebben érthetőek és a fényérzékeny anyag használata ellenére az ilyen munkákat a laikusok gyakran képzőművészeti alkotásnak tekintik. - írta Fejér Zoltán fotóművész, fotótörténész szinopszisában.
Fejér Zoltán Úr ír és fényképez című előadása 2018 októberében a Fotóhónap2018 rendezvénysorozat keretében megrendezett Fotográfia és irodalom konferencián hangzott el, melyet ma a Mai Manó Online Fotóegyetem új videójában tekinthetsz meg.
Hamarosan újabb előadással jelentkezünk, addig nézd meg a korábbiakat is!
