Moholy-Nagy László Weisz László néven született Bácsborsód településen 1895. július 20-án. Szegeden érettségizett, majd Budapestre költözött, ahol beiratkozott a jogi karra, de a világháborús mozgósítás őt is elérte, 1915-ben bevonult, a frontszolgálat alatt megsérült. Az odesszai katonakórházban lábadozott, ahol krétarajzokat, akvarell festményeket készített. A Tanácsköztársaság bukása után 1919-ben Ausztriába emigrált, majd 1920-ban Berlinbe költözött. 
Erről az időszakról így ír Moholy-Nagy második felesége Sybil a Moholy-Nagy. Experiment in Totality (New York, 1950) című könyvében: "Mivel szinte semmi pénze nem volt, cégtábla- és betűrajzolóként kellett dolgoznia, míg átjutott Németország keleti részén. Amint annyi pénzre tett szert, hogy megváltsa vonatjegyét, felszállt egy személyvonatra, amely a következő nagyvárosba vitte. Az utazás során megkapta a súlyos influenzát, amely 1920 telén valósággal megtizedelte a német lakosságot. A láztól elgyötörve érkezett egy berlini szállodába, és amikor a portás nem akarta beengedni, összeesett a hallban. Egy fiatal pedagógus, Reinhold Schairer ott talált rá. Ő és felesége gondoskodott az ismeretlen, beteg idegenről, az első világháború veteránjainak rehabilitásáért végzett munkájuk keretében. Odaadó segítőkészségük nélkül Moholy sose élte volna túl ezt a válságot." 
Moholy-Nagyot eleinte a Schairer házaspár segítette, majd ezt a feladatot a támogató csoport egy másik tagja, Friedrich Vorwerk vette át tőlük. Moholy-Nagy rajta keresztül ismerte meg első feleségét, a huszonhat éves, prágai születésű Lucia Schultzot, aki mellett fényképezni is megtanult. A Marginalien zu Moholy-Nagy című 1972-ben megjelent könyvben a találkozásra így emlékszik vissza Lucia Schultz:
"Moholy-Naggyal 1920 áprilisában ismerkedtem meg. Kimerítő munkát végeztem egy hamburgi könyvüzletben télen át, s tavaszra vágyva egy gyalogtúrára indultunk a Lüneberg mezőkre egy kolléganőmmel, Lies Fuchsszal. Végül elutaztunk Berlinbe, azzal a tervvel, hogy szólunk egy barátunknak, Friedrich Vorwerknek. Vele volt egy fiatal magyar, László (és nem Lajos) Moholy-Nagy, aki a tél közepén érkezett Berlinbe. Kezdetben Reinhold és Gerda Schairer - mindkettő kvéker - törődött vele, majd egyre inkább Vorwerk vette gondjaiba, aki szintén a csoportjukba tartozott, és aki kivett neki egy szobát ugyanabban a penzióban, ahol ő maga is lakott. (...) Néhány hónapig a penzióban laktunk. Aztán kivettünk egy bútorozott szobát Charlottenburgban, a Witzlebenstrassen, egy tisztviselőnek és feleségének lakásában. 1921. január 18-án - amit sokszor 1922-nek említenek - megházasodtunk a helyi anyakönyvvezetőnél. A következő évben átköltöztünk egy lützowstrassei műteremlakásba Berlinbe." 

Fotó: Moholy-Nagy László: Lucia, 1920-as évek/1995, zselatinos ezüst © Magyar Fotográfiai Múzeum

Az 1894. január 18-án született Lucia a prágai egyetemen korábban filozófiát és művészettörténetet hallgatott, majd különböző könyvkiadóknak dolgozott, színházi kritikákat írt és verselt Ulrich Steffen álnéven. Luciához fűzödő kapcsolatában Moholy-Nagy igazi művésszé ért. Lucia kivételes intelligenciát és óriási munkafegyelmet társított Moholy vízióihoz. Segítette német nyelvű írásai, tanulmányai szövegezésében. Luciával 1929-ig éltek együtt, ekkor Moholy-Nagy egy berlini színésznővel került közelebbi kapcsolatba, majd 1931 telén ismerte meg Sybille Pietzschet, aki 1933 októberében szülte meg első lányukat, Hattulát. Moholynak ekkor még érvényes volt a házassága Luciával, így Sybillel csak 1935-ben esküdtek meg és rá egy évre született második gyermekük Claudia. 

Amennyiben többet is szeretnél megtudni Lucia szerepéről Moholy-Nagy életében, gyere el 2019. április 18-án Albertini Béla előadására a Mai Manó Házba!

(forrás: maimano.hu; Moholy-Nagy László: 100 fotó, Budapest-Kecskemét, Pelikán Kiadó, 1995; Passuth Krisztina: Moholy-Nagy, Budapest, Corvina Kiadó, 1982)

A fotótörténet híres szerelmespárjait bemutató sorozatunk korábbi részei:
Henri Cartier-Bresson és Martine Franck
Robert és Shana Parkeharrison
Bernd és Hilla Becher
Annie Leibovitz és Susan Sontag
Pierre és Gilles
Horváth M. Judit és Stalter György
Alice Springs és Helmut Newton
Lee Miller és Man Ray
Ata Kandó és Ed van der Elsken
Tina Modotti és Edward Weston