Lapozó rovatunkban régi újságok, fotós szaklapok hírei közül válogatunk; kis színesek, érdekességek, fotós hírek, kritikák és kiállítás-ajánlók az elmúlt 175 év magyar és nemzetközi sajtójából. Mivel ebben a hónapban blogunkon és Facebook oldalunkon a XIX. századi fényképezés a témánk, így ezúttal Kincses Károly gyűjteményéből a Vasárnapi Ujság és a Pesti Hírlap hasábjain megjelent fotográfiai témájú írásokat olvashatjátok.
Fotó: Erzsébet királyné, 1866. február. Reprodukció:Vasárnapi Ujság 6. szám (fotomuveszet.net)
„A nagy Kristóf alatt, a Váci utcán van photograph-kirakat. Múlt szombat délben oda állt a kirakat elé egy ember, beverte az üvegtáblákat, s kivette belőle a Ranolder János veszprémi püspök képét. Az ott álló konstábler természetesen fölvilágosítást kért az illetőtől a megmagyarázhatatlan Ranolder-vonzalomért, s ekkor kitűnt, hogy az illető örült.” (Vasárnapi Ujság, 1869. okt. 24. 594.o.)
„Párisi élelmesség. A pantini nagyszerű gyilkosság hőséről, Knick Jánosról egy élelmes párisi fényképész képeket csinált és azokat Páris utcáin vetekedve kapkodták el. Knicket senki sem ismerte a párisiak közül, s így bárkinek arcképét kiadhatta az övé gyanánt. De az ily charlatánságot még a tyúk is kikaparja. Így jöttek rá a Párisban lakó magyarok, hogy az érintett fényképész egy kitűnő magyar ember arcképét adta el Knick gyanánt. Már megtették ellenében a hatósági lépéseket.” (Vasárnapi Ujság, 1869. okt. 3.)
„Egy nyakleves lephotographirozva. Egy izraelita nyílvános erőszakoskodásért P-megye fenyítő törvényszéke elé állíttatván, a f. hó 13-iki tárgyaláskor azzal védte magát, hogy ő a rendőri közegek ellen azért volt goromba, mert azok őt felpofozták. Ezen állítása bebizonyítására felhivatván, zsebéből egy fényképet vett ki, melyen képe dagadt állapotban mutatkozott, s állítá, hogy ezen dagadtságot a nyakleves okozta, s hogy nyomai el ne enyésszenek, azonnal lephotographiroztatta magát. A bíróság nem lévén meggyőződve, hogy a photographirozáskor vádlott képe dagadtsága nem fogfájás vagy elferdítés folytán készült-e, a photographiát bűnjelként el nem fogadta.” (Vasárnapi Ujság, 1866. ápr. 29. 205.o.)
1864-ben a következő hír jelent meg: „Egy bécsi lap jelenti, hogy egy ottani fényképész felfedezte, mint lehet az emberi bőrre fényképezni s ott a képeket állandósítani. Erre különösen alkalmas a megkopaszodott fénylő fejbőr, melyre az illető művész arczképet, vagy ami még több, a legdúsabb hajképet ugy oda teremti, hogy sohasem lehet lemosni [...] az új találmány varázsa olyan nagy, hogy az Alter Fleischmarkt-ról több öreg úr oly pompás hajat fényképeztetett megkopaszodott fejbőrére, hogy minden ismerőse megcsodálta.”. (Vasárnapi Ujság,1864. 12. sz. 114.o.)
„Vegyes. Lefényképezett oroszlánok. Néhány nap előtt kopogtak Schweitzer starszburgi (!) fényképész ajtaján. Egy fiatal szőke hölgy lépett be. Miss Mina volt az állatszelídítőnő. „Fényképet szeretnék késztettetni.”, monda. „Tessék kérem helyet foglalni” válaszolá a fényképész. „Bocsánat uram”, felelé a fiatal leány, „nem egyedül vagyok az ajtó előtt két oroszlánom várakozik.” Alig mondta ki e szavalatot, a két oroszlán belépett, borzasztó ordítással üdvözlé Schweitzer urat. Ez azonban megtartotta hidegvérűségét, a kisasszonyt a két állat kézé helyezte el és lefényképezte a különös csoportot.” (Pesti Hírlap 1881. 209. sz. július 31.)
„A fényképész bosszúja. Egy Brenario nevű olasz fényképész, aki kevéssel ezelőtt Londonban műtermet nyitott, egy belvárosi gazdag kereskedő nejeitől 24 arcképre kapott megrendelést. Midőn e képek elkészültek a hölgy azon megjegyzéssel, hogy a képek egy századdal idősebbek, mint ő, hogy arcának egyetlen vonása sincs eltalálva stb.: a fényképek elvállalását megtagadta. Az olasz erre a képek egyikét kirakatába tette a következő aláírással: „Mrs. Lings, bátor markotányosnő a krimi háborúból”. A lady becsületsértési vádat indított az olasz ellen. Ez előmutatva a vádlónak képek elfogadását megtagadó levelét bátran védekezett. A bíró pedig így ítélt: „Mi helyet a fényképész be tudja bizonyítani, hogy a képek valóban egy markotányosnőt ábrázolnak: továbbra is kirakhatja, ellenkező esetben azonban köteles az aláírást megváltoztatni. (…)”(Pesti Hírlap 1881. 320. sz. november 20.)
„A pápa fényképész előtt. Egy római levelező írja: Ismeretes dolog, hogy Leo pápa nem valami Adonis. Ez nem nagy baj, de olyan férfinak, a kinek arcképét annyira óhajtják bírni, kissé mégis kellemetlen. Mikor pápa lett, mindenféle akarták bírni arcképét. Mert addig mindössze csak egyszer fényképeztette le magát, de akkor sem sikerült. Persze legalább is tíz fényképész ostromolni kezdte, hogy nála fényképeztesse le magát, mire a pápa azt válaszolta, hogy neki nincs ideje. Újra megértették vele, hogy kell idejének lennie a hívők számára s a fényképész engedélyt egy Boschereccio nevű szegény, de gyámoltalan művész nyerte el. A kép rossz volt, nagyon rossz. A pápa ismét másoknak ült, kik retouchírozták a képet. Ez még rosszabban sikerült.(...)” (Pesti Hírlap 1882. 260. sz. szeptember 21.)
„Áruló fényképek. Három nappal ezelőtt a vámházkörúton álló őrnek feltűnt, hogy egy szegényesen öltözött öreg piócaáruló asszony két elegáns úri kabátot vizsgálgat, melyet több fehérneművel együtt vállára voltak vetve. Megkérdezte, hogy hol szerezte a két kabátot, s az asszony azt válaszolta, hogy piócákat adott értük, mindazonáltal a rendőr állításának igazolása végett bekísérte az asszonyt a központi rendőrségre. Itt a két kabátot megvizsgálták s az egyiknek zsebében egy régi arcképet találtak. A rendőrségi fogalmazó azonnal elvitte a fényképet készítőjéhez, egy budapesti képíróhoz s ez könyveiben utána nézve rájött, hogy a kérdéses fényképet 1875-ben Dezseffy Arisztid képviselőházi titkár rendelte meg. Dezseffyt a rendőrség beidézvén az csakugyan az egyik kabátot magáénak s a másikat Árpád testvére tulajdonának ismerte fel. A lopásról még sem ő, sem öcscse (!) nem bírtak tudomással.(…)” (Pesti Hírlap 1882. 262. sz. szeptember 23.)
Fotóbulvár sorozatunk korábbi részeiben olvashattatok a villanyos távlátásról, szellemfotografálásról, valamint a paparazzo trónörökösről, a fényképmoziról, fényképadóról, a női rabok fotózásáról, egy marokkói lázadásról, a krokodilbőr hamisításról és egy angol lelkész fényképes zsarolásáról is.